2010/05/05

Tanmese


Istennel beszélget egy ember: 
Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a 
Paradicsom és milyen a Pokol. 
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és 
megengedi az embernek, hogy betekintsen. 
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt 
és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála.


Az emberek, akik az asztal körül ültek csont 
soványak és 
halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. 
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a 
kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és 
vett egy kanállal. 
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a 
karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. 
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, 
szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a 
Pokol volt. 
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. 
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé 
tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. 
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom 
raguval, amitől 
ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.  Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú 
nyelű kanalat tartottak a kezükben. 
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, 
mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. 
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt 
nem értem! 
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez 
igazából csak 
képesség' kérdése. ők megtanulták egymást etetni, 
míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. 
Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van 
itt a Földön.'