2010/10/14

Amire szükséged van,benned van!



A szellemi valóság törvényei szerint nincsenek véletlenek.Amivel dolgunk van,azzal a rezonancia-hasonlóság-elve alapján találkozunk.Legyen szó eseményről vagy személyről-akár kellemes és örömteli ez a találkozó,akár fájdalmas és veszteséges-mégis dolgunk van vele.Ránk tartozó módon,kihagyhatatlanul életünk része és sorsszerű.Önismereti utunk elején azt gondoljuk,ha többet tudnánk,akkor elkerülhetnénk a fájdalmakat ,sorscsapásokat...aztán pár év múlva ráébredünk,hogy nehézségek mindig vannak,lesznek, legfeljebb másképp kezeljük őket.Az ember a sorsával való azonosulás után nem akar már elmenekülni,mert már tudja,hogy része, rá tartozik,és ezért felelősséget érez érte,és amolyan próbatételként kezeli.A próbák mindig egyénre szabottak,és kristálytiszta pontossággal célozzák meg az ember fájdalmasan gyenge és sérthető pontjait.Mit vehetnek el tőled?Ami rád tartozik,s amivel sorsod,dolgod van?Semmit.Hogy meddig van vele dolgod,és mit nem tudsz Te nélkülözni? az más kérdés...Az ember itt a Földön mindennek legfeljebb időlegesen a birtoklója,még inkább bérlője.Előbb-utóbb átadjuk anyagi-szellemi javainkat utódainknak,földi maradványainkat a földnek,tűznek,víznek,levegőnek.Ha ezt az ember végiggondolja, a birtoklás gondja kevésbé aggasztja már.Ami fáj,az nem az ,hanem az ebből fakadó belátás hiánya: hogy eddig volt VELE dolgom,legyen szó személyről vagy állapotról.Mert elengedni nehéz!Azt,ami idáig az életem volt,de már nem az: megváltozott,mássá lett!Az IDŐ provokálja a változást,ami a természet törvénye.Emberként hiába szeretnénk rögzíteni azt,ami számunkra kellemes és jó, a változás,a hullámzás megismertet a pólus másik értelmével is...Ellenállunk a változásnak,mert ismeretlen,mert félünk tőle.Ha úgy érezzük,hogy életünkben nélkülözhetetlenné váltak bizonyos tárgyak,állapotok,emberek,akkor már függők vagyunk,szenvedélybetegek.S ennek lebontását is nekünk kell elvégezni,mint a felépítését.Minden,amihez ragaszkodunk,kötésével szenvedést okoz.
Nem az a kérdés ,mit vettek el tőled,hanem az,hogy ami valóban a Tied,elvehetik-e?
Minek az elvesztésétől félünk?Elveheti-e valaki a társad TŐLED?A 
szerelem közös tűz.Ti lobbantottátok fel a találkozásotokkal!Hogy mennyi ideig ég ez a tűz,az attól függ,hogy mennyi ideig tudjátok éltetni,táplálni odafigyeléssel és szeretettel. A tűz melegítő erejéért és lángjáért mindkét fél felelős.Ha kialszik,mindegy ki hibájából a hamun már nem lehet számon kérni semmit,de a szeretet,ha kell a  másik helyett is cselekszik.A párkapcsolat célja a bennünk lévő magasabb jó megnyilvánulása a társ szerelme és szeretete által.Ha két ember együttléte a bennük lévő isteni természetük megnyilvánulása,akkor egymást kölcsönösen emelik,kiegészítik,s csak ez esetben van kapcsolatuknak hosszú távra jogosítványa.
Elveszítheted-e az egzisztenciád? Megfoszthatnak-e a pénzedtől? Természetesen!De mindkettő csak az egód játéka! Egy lépés a magad felé ösvényen.Ha úgy érezted,csak így tudnak szeretni,tisztelni,megbecsülni.Ha beleragadtál ebbe a szerepbe,ha rád égett ez a ruha,hogy a pénzedtől vagy gazdag és a pozíciódtól hatalmas.
El.De vajon megtudtad-e osztani isteni lényed teremtését-akár csak a fölöslegből is-másokkal,akiket szeretsz,Vagy csak magaddal?Tán még magaddal sem?Boldog vagy így? Látod? A benned lévő Isten,ami nem hagyhatja,hogy boldogtalanul élj!Tesz,lép,cselekszik,hogy boldogabb,teljesebb légy.Hogy megtapasztald magadban,hogy aki adni tud,annak sosem fogy el.Persze fáj! Teérted! Érted?
Ezért először bátran irányítsd magadra a benned lévő szeretetet,aztán másokra is.Hogy tudnál szeretni másokat,ha magadat nem szereted?De légy óvatos, nehogy elakadj önmagad szeretetében- mert az csak egoizmus! /Forrás:Juhász Anikó,Életmód-Kultúra/