2011/04/28

Összerakni az összetört képet

Május elseje környékén jön el az az időpont, amikor konkrétan be is léphetünk a nyitott kapun. Erről a Kapuról korábban olvashattatok, s a május legelején létrejövő konstellációk azt mutatják, ezt a lépést most meg is tudjuk tenni.

Két jelentős égi háromszög alakul ki, amelynek közös oldala az igen nagy kaliberű Nap – Szaturnusz (kvinkunksz) kapcsolat lesz.  Ez tömören kifejezve a „feladat”, amikor látszólag két olyan energiát kell az életünkben egyszerre működtetni, amelyek egymástól függetlenek.
Az egyiket hívhatjuk a hétköznapi életben való haladásnak. Amikor megéljük a vágyainkat, úgynevezett életünket, látszólag haladunk valamerre, az életünk fejlődik és iránya van. A mindennapok lépése ez, ami részben megszokásokból és az azokból való kitörésből fakad. Itt érezzük azt, hogy hajtanak bennünket erők, de a körülmények sokszor nem azt hozzák, amit belül szeretnénk. Ez a Nap, a cselekvő Én, amit építünk már hosszú-hosszú ideje.
S a másik maga a Szaturnusz, amely a létezéshez elengedhetetlen kereteket biztosítja. Arra tanít, hogy az egyetlen dolog, amely valódi az életben, és amire fókuszálnunk kell, az a Tapasztalat. Az egész Lét valójában ezt hordozza, és ezáltal veszti értelmét a jó és a rossz birodalma, mert csak „dolgok” vannak az életben, amelyet valahogyan meg kell tapasztalni. S a „hogyan” a kulcskérdés. Szenvedve áldozatként megélve vagy tudatosan teremtőként?
Ez a két, látszólag összeegyeztethetetlen minőség hogyan fér meg együtt? Hogyan fér meg az, hogy látszólag az életben ott vannak a feladatok, látszólag valahová fejlődünk, látszólag hatunk a világra és az hat ránk – ez hogyan fér össze azzal, hogy az élet lényege pusztán a tapasztalás lenne? Illetve az a jelen pillanat, hogy HOGYAN is tapasztaljuk meg a dolgokat?
Mert ha ebbe belegondol valaki mélyen, akkor oda lyukad ki, hogy az élet nagy része tulajdonképpen egy szinten értelmetlen. S én most azokhoz szólok, akik úgy érzik, hogy ez a világ valahol teljesen értelmetlenné vált, mert aminek még emlékeink szerint 5-10 éve volt értelme, már rég nem számít. Tudom, hogy vannak olyanok, akik oda jutottak belül, hogy tulajdonképpen, ha őszintén szembenézünk magunkkal, akkor kiderül, hogy valahol valami nagyon elromlottnak tűnik… Mert a világ, és ami bennünk van már régen köszönő viszonyban sincs egymással, csak próbáljuk belül titkon megélni önmagunkat, és ezt nem mutatni ki a külvilág felé. És aztán a „külvilágnak” nevezett dolog egyszer csak egyre jobban kezd eltűnni. Eltűnnek a barátok, ismerősök, eltűnnek az eddig hajkurászott dolgok. S helyére valami sokkal egyszerűbb, kevésbé színes-szagos, de mégis ezerszer értékesebb költözik be. Néha a külvilág még próbál utánunk nyúlni, de ha bölcs vagy, akkor rájössz, ezek csak az utolsó próbatételek számodra, hogy mindent elengedj kintről.
Te onnan tudod, hogy mennyire vagy képes lebontani magad körül az életed hazugságait, ha megfigyeled, hogy a „külvilág” hogyan és mennyire képes utánad nyúlni. Meghatároz-e a munkahely, meghatároz a párkapcsolat? Elmész egy családi összejövetelre csak azért mert „illik”? Azért csinálsz valamit, mert ez a „szokás”? Azért dolgozol, hogy pénzed legyen? Azért végzed el a munkádat, mert a főnök ezt mondja? Azért fektetsz be, hogy legyen nyugdíjad?
Vizsgáld meg ezeket a kérdéseket, és ebből fogod látni, hogy melyek azok a részeid, amelyekről azt gondolod, hogy a külvilág határoz meg. És igen, van olyan állapot, amikor teljesen normálisnak tűnik az, hogy azt gondolod, hogy azért dolgozol, hogy legyen pénzed.
Nem ez a lényeg. Azért nem ez a lényeg, mert mindenki úgy tökéletes, ahogy van, és minden ember úgy éli meg a világát, ahogyan neki megfelelő. Ezek csak kérdések, amelyek megmutatnak NEKED valamit magadból – ha válaszolsz rájuk.
S miért kérdeztem ezeket? A lényeg az, hogy képes vagy most KILÉPNI ebből. Képes vagy most venni egy nagy fordulatot belül, és végre bevallani magadnak azt, amit eddig is itt-ott sejtettél: hogy te határozod meg a világot, és nem a világ határoz meg téged.
Te döntöd el, hogy HOGYAN éled meg a dolgaidat!
A Szaturnusz rejti a tapasztalatokat – addig addig veri a fejünket bele a tapasztalnivalóba, amíg nem akarjuk azt elfogadni. S mi a végső tapasztalás? Hogy te teremtesz mindent magad körül.
S így a Nap-Szaturnusz kvinkunksz fényszög egy tágabb értelmezésben ezt hozza el: Lásd meg és lépd meg a tapasztalatot. Azaz Te határozd meg, hogy ki vagy – és ne a külvilág.
Ez egy irányváltás, összeegyeztetése annak, amit az „én” eddig magáról kiépített (NAP), és annak hogy valaki vagy valami állandóan hozott elénk egy csomó tapasztalni valót de ez sosem akart abba belepasszolni, amit szerettünk volna (Szaturnusz).
Lásd meg, hogy a kettő egy. Hogy Te és a Külvilág egyek vagytok. Hogy a Tapasztalás, amit korlátnak élsz meg és szenvedésnek, valójában érted van.
Erre utal a szintén május legelején aktivizálódó Nap – Neptunusz kvintill: legyél EGY. A külvilág és Te egyek vagytok.
És ha ezt megéled, akkor nem lesznek az életedben rossz és jó dolgok. Nem fogod keresni azt , hogyan dolgozz magadon, hogyan legyél egyre tisztább, okosabb, szebb.Mert ha Egy vagy, akkor nincs mihez mérni ezeket, és kiderül: úgy vagy jó, ahogy vagy. És akkor a Tapasztalat Beavatássá érik.
Megérted, hogy eddigi rossz tulajdonságaid, vagy rossz cselekedeteid valójában hogyan szolgáltak téged, és egy idő után már nem lesz rájuk szükséged. Miért? Mert rájöttél, hogy csak annyi kellett, hogy HOGYAN tapasztald meg ezeket?
Mint szenvedő alany vagy mint boldog és teljes lény?
Te döntesz!
És akkor most gondolom, megkérdezed, hogy „oké, de hogyan? Ez szépen és jól hangzik, de mégis hogyan? Ez olyan elérhetetlennek tűnik számomra”.
Elmondom, én hogyan szoktam csinálni.
Vedd sorra életed jelenlegi, legnagyobbnak tartott problémáit. És kezdj el kívülállóként gondolni róluk, mintha nem is veled történne, te csak egy nézője vagy a dolgoknak. Szépen lassan, nem kell kapkodni. S figyelj közben. Aztán szintén lassan lépésről lépésre kezdj el nem csinálni semmit. Ha azt hitted, hogy meg kell tenned egy csomó mindent ahhoz, hogy ilyen és olyan legyen, akkor próbáld ki, hogy egyre kevesebbet teszel. Egyre kevesebbet agyalj a dolgokon.
S annyit kell csak tenned, hogy amikor szépen lassan kivonod magadat a problémából, egyszer csak fel fog bukkanni egy kézenfekvő megoldás, vagy egyszerűen azt fogod megélni, hogy a probléma egyszerűen megszűnt.
Elmondom miért létezett egyáltalán a probléma: mert te figyeltél rá, és próbáltad megoldani.
De nyugi, ez elsőre nem fog sikerülni. Ha nagyon mélyen benne gyökerezel valamiben, akkor lassan tudod magad belőle kiásni. Nyugi, csak kezd el.
Jó munkát :)
Forrás:Csillagmag.hu