2011/11/08

Vértesaljai László - jezsuita páter gondolatai




"Isten .. csendben jelenik meg, szótlanul.
Jelenlétében hallgatnak az elemek,
olyan csöndesen, hogy benne meghallani az enyhe szellő susogását.
Meghallani saját szívünk dobbanását.
Meghallani saját magunkat. Megérteni saját magunkat.
A csend és benne a beszédes Lélek ezt teszi velünk.
Amikor a világ egy darabja kimetszi magát az őt körülvevő zajból,
akkor figyelmes lesz a csendben élő Istenre.
Ilyen életet élt Jézus is. Ez volt az alapja az életének. A csend.
Ebből a csendből szólalt meg, így kezdett beszélni a Logosz.
Csend és a Szó összetartoznak. A csend szüli a szót, különben elhal.
A csendben mondott szó megmarad. És kevés is elég belőle.
Ezt a Lelket élte Jézus. Ehhez a csendhez tért vissza minden nap,
hosszú, sokszor egész éjszakán át tartó imádságában.
Ebben a Lélekben fogant anyja méhében, Máriában a hallgatás, a meghallgatás,
az Isten meghallgatásának és meghallásának asszonyában.
Ebben a Lélekkel teli csöndben töltött negyven napot Jézus a pusztában,
ebben a Lélekben keresztelkedett meg a Jordánban,
ez a Lélek kente fel őt Messiássá,
küldte szólni és segíteni, míg az  a szó el nem halt egy utolsó
sóhajként a kereszten.
Így váltattunk meg.
A kereszt szótlan csendjében.
De már ott nekünk adja a Lelkét, utolsó leheletét. Ebből élünk.
Lélekből.
Jézus és az Atya Lelkéből."