2014/07/20

Édenem őrzöd




Baldachin-éj fedi álmom, a függönye fürge homály, de a fodrán
átfut egy apró, szende sugár, mit ezer tavasz éneke fon rám,
drága szivárvány tarka ruhája kopott rongy ily csoda mellett,
ez vezet ébren is, érzem, a fényre visz, és vele végre kegyelmet,
régi szabadság új keretét kapom, és napom így ad a percnek.

Tompa a hajnal, e tűz, ha elillan, e szikra ha nem ragyog öblén,
írja helyettem a rímet a tinta, de mintha a csíny meg a tört én
már csak üres szoba lenne, az ajtón bamba betűk, hogy a lélek
egykoron itt élt, és muzsikált, de kihűlt. Ha ma újra felébred,
az Temiattad lesz, csak ez éltet: a táncod, a hangod, a lényed.
(A.Sz.) Bender Máté