öröm "figyelő"
Ezúton is köszönet az ötletért!
A rövid történet egy férfiről szól, aki belső hangjának engedelmeskedve elindul Kammir városába. Útközben megpillantott egy szép, zöld domboldalon egy kis kertet, ami csábítóan hívogatta magához. Ahogy belépett a kis kertkapun, észrevette, hogy mindenfele fehér kövek vannak a fűben elszórva. Odament, hogy elolvassa az írást. Az első kőre a következő volt írva: Abdul Tarek, élt nyolc év hat hónap két hét három napot. Beleborzongott, mikor rádöbbent, hogy nem akármilyen kő ez, hanem síremlék. Körülnézett és azt látta, hogy minden kövön egy felirat áll: Dzsamir Kabib,élt öt év nyolc hónap három hetet. Legnagyobb megdöbbenésére a legidősebb halott is csak valamivel több, mint tizenegy éves volt... Megrendülten gondolta, hogy ez egy gyerek temető...Egy idős férfi járt arra, -a temetőőr-, és megkérdezte tőle miért van itt ennyi gyermek eltemetve, valami átok súlytotta a várost, hogy ennyien meghaltak ilyen fiatalon?"Az idős férfi elmosolyodott. Nincs rajtunk semmiféle átok. Csak egy régi hagyomány él tovább körünkben. Elmesélem.
Amikor valaki betölti a tizenötödik évét, a szülei ajándékoznak neki egy ilyen könyvecskét, mint amilyent én is itt hordok a nyakamban. A hagyomány úgy kívánja, hogy attól a naptól fogva valahányszor nagy örömben van része a gyermeknek, kinyitja a könyvecskét, és feljegyzi:
Bal oldalra, hogy mi volt...
jobbra pedig, hogy meddig tartott az öröme.
Megismerkedett a menyasszonyával, beleszeretett. Meddig tartott a lángoló szenvedély, a megismerkedés öröme? Egy hétig? Kettőig? Három és fél hétig? Aztán az első csók izgalma, az első csók felejthetetlen öröme- az meddig tartott? A csók másfél percéig? Két napig? Egy egész héten át? És a terhesség, az első gyermek születésének öröme? És a barátok esküvője? És a találkozás a távoli vidéken élő testvérbáttyal?
Mennyi ideig tartott az öröme ilyenkor? Órákig? Napokon át?
Úgyhogy feljegyzünk minden pillanatot, amit élvezünk... minden egyes pillanatot.
Mikor valaki meghal, nálunk az a szokás, hogy kinyitjuk a könyvecskéjét,
összeadjuk mennyi ideig tartott az öröme, és azt írjuk a sírjára, mert szerintünk csak ez az igazi idő, amit ÉLT! "
