LélekTérKép

A mennyek országa a szellem -ego- énben van. Az emberek pedig házért, kocsiért, bicikliért, rádióért, stb. imádkoznak. Mindezek micsodák? Illúziók. Hogy értem, hogy illúziók? Azok a dolgok, amelyek az enyémek, minden jótól megfosztanak, mert így csak arra figyelek, ami az enyém. De például a valóságban a világ összes kertjének minden virága az enyém! Látom őket, s azután a bennem lévő mennyek országában újra megtudom jeleníteni őket. Látom, szeretem, élvezem őket. Mint anyagi dolgok, egy idő után elenyésznek, mert a durva anyagi világ törvénye a gyors változás. Azonban, örökre megmaradnak a kincseim. Meglátok egy virágot, megszeretem. Behunyhatom a szemem, és ugyan nem materializálhatom, de szubsztancializálhatom magamban, és minden pillanatban, amikor csak akarom, előhívhatom a memóriámban. Ki veheti ezt el tőlem?  Tehát az embernek nem hiányozhat semmi, a hiány nem létezik -akkor pedig nincs ragaszkodás se, csak lelki szabadság! Én semmit sem kérek! Nekem mindene

"Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet. Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik. De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább. Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége. De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehér

"Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember." Szepes Mária

Nem kis feladatra vállalkozol, ha a saját lelkeddel barátságot akarsz kötni. Ha az egód és a magasabb Én-tudatod között szeretet-viszonyt akarsz kialakítani. Vagy ahogy manapság mondják: ha önmagadat meg akarod szeretni. Hasonlít ez a vadló befogásához és megszelídítéséhez, melyről gyönyörű vallomást olvastam az észak-amerikai prériindiánoktól.  A vadlovakkal ugyanis nem lehet barátságot kötni. Nem akarnak. Nagyon nem akarnak. Rettegnek tőle. Menekülnek előle. Meg kell tanítani őket - így mondják - a "jót akarni." Az indiánok - akik úgy ismerik az állatok lelkét, mint a sajátjukát - azt mondják, hogy nem "betörni" kell a vadlovakat, ahogy azt a nyugati emberektől, elsősorban a cowboyoktól látták, hanem meggyőzni őket arról, hogy a szelídség az ő igazi, boldog lelkiállapotuk. Ehhez szeretet kell, melyet az állat tévedhetetlenül megérez. A szeretetnek pedig - így mondják az indiánok - kétféle ereje van. Az egyik az Erély. (Szigort is írhatnék, de a mag