Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyve

" Létezik lelki szemét: a gondolatok malmában gyülemlik fel. Régi sebekből áll, amelyek már elmúltak és amelyekre nincs már szükség, valamint óvatosságból, ami a múltban fontos volt, de ma már semmire sem jó. A fény harcosának is vannak emlékei, de meg tudja különböztetni a hasznosat a haszontalantól: kidobja lelki szemetét. Egy társa azt mondja: - de hiszen ez is az életem része. Miért dobjak el csak úgy érzéseket, amelyek nyomot hagytak az életemben? A harcos ezen csak mosolyog. Nem próbál olyan dolgokat érezni, amik már elmúltak. Megváltozott, és azt akarja, hogy az érzelmei is kövessék a változásban. Mestere azt mondja, ha szomorúnak látja: "Nem az vagy, akinek most látszol. Ennél sokkal több vagy. Sokan elmentek - olyan indokokkal, melyeket soha nem fogunk megérteni-, de te itt maradtál. Miért vitt el Isten annyi embert, és miért hagyott itt téged? Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét.
Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."