A lélek halhatatlan


„Test és szellem a lélek ösztönhídján vívják meg ütközetüket.
Újra és újra összecsapnak. 
Néha a test foglyul ejti, étlen-szomjan befalazza a szellemet, s azt hiszi, megölte.
A szellemnek azonban soha el nem vehető, egyetlen,
utolsó és végül mindig diadalmaskodó fegyvere: 
a halhatatlansága.”

/Szepes Mária : A VÖRÖS OROSZLÁN/

A metamorfózis során valami átalakul, valami új születik. Mögöttünk zárt ajtók, előttünk zárt ajtók és a köztes térben várakozva azt próbálgatjuk, vajon a kezünkben lévő kulcsok közül melyik illik a zárba. Agyunk kattogó fogaskerekeinek megálljt parancsolni nem könnyű... ez a várakozás egy magányos állapot, amelyben teljes a káosz és a sötétség. De egyszer csak a káoszból rend lesz, a sötétségből derengés, majd fény... és kinyílik egy újabb ajtó,amin keresztül beléphetünk a következő terembe... 
ez a beavatás útja.

 Így lett "A lélek ébredése"
 -mely 2010-ben született -
 2020-ban LélekTérKép.

A LélekTérKép mutatta az utat, vezetett az erdő mélyéből a fény felé.
2020-ban, a világ bezártságának és bizonytalanságának idején a covid időszaka sokunkat a saját mélységeinkbe vezetett. Akkor nemcsak ébredésre volt szükség, hanem iránytűre is. Egy térképre, amely segít eligazodni a belső labirintusokban, a félelmekben, a veszteségekben és az önmagunkhoz visszavezető ösvényeken. 

Most, 2026-ban új fejezet nyílik, egy belső hang arra késztetett, hogy szunnyadó blogomnak a
 "LélekTükör - Belső Világod Visszhangja”
 nevet adjam, mert elérkeztem egy még mélyebb utazáshoz. Ahhoz a ponthoz, amikor az ember már nemcsak keresi önmagát, hanem képes alámerülni saját lelke óceánjába is. A felszín hullámai alatt ott rejtőznek az elfeledett emlékek, a régi rétegek, a belső kincsek — mint az a ládika az óceán fenekén, amelyre egy meditációmban rátaláltam, a hozzá tartozó kulccsal együtt... meglepő, de a doboz üres volt... és mégis, volt valami megnyugtató ebben az ürességben, ami azt üzente:
-nincs ott már semmi, ami fogva tartson, a régi tartalom kiürült,amit keresel, nem kívül találod meg.

Néha a legfontosabb felismerés az, hogy nem a kincs hiányzik - hanem a keresés módja változik meg.

A LélekTükör számomra annak felismerése, hogy a világ körülöttünk mindig visszatükrözi a bennünk zajló folyamatokat. Minden találkozás, érzés, veszteség, öröm és szimbólum egy visszhang a belső világunkból, és amikor van bátorságunk újabb rétegeket lehámozni magunkról, egyre tisztábban látjuk: 
-amit keresünk, az végig bennünk volt. 
Ez már nemcsak az útról szól - hanem a mélységről, az önismeret tükréről és arról a csendes igazságról, amelyet csak akkor hallhatunk meg, amikor elég mélyre merülünk önmagunkban. Nem a felszínen keressük a válaszokat, hanem lemerülünk értük, mert ott van a valódi kincs,

"a lélek megismerése állandóan zajló, egy életen át tartó folyamat,s ezért zajlik ez a munka is állandóan, egy életen át.A lélek vitaminjaként átnyújtok tehát néhány történetet, néhány megfigyelést, néhány térképtöredéket, némi fenyőgyantát, hogy tollpelyheket ragaszthassunk a fákra útmutatóként, néhány földhöz lapuló cserjét, hogy lássuk, merre visz az út... s ez különösen akkor fontos, ha e belső élet félelemmel telítődik, ha szorongatott helyzetbe kerül, s nincs kiút. A mese megolajozza a csörlőket és az emelőcsigákat, serkenti az adrenalin áramlását, megmutatja a ki-, le- vagy felvezető utat, s gyötrelmeink közepette addig puszta falakon vág széles ajtókat számunkra, amelyek a szeretethez  és a tanuláshoz vezetnek, amelyek visszavisznek valódi életünkbe..."

(Idézet Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c.könyvéből)
Foto: Pinterest

  "A szépség, amit bennem látsz, a Te tükörképed"
Rumi