A lélek halhatatlan
„Test és szellem a lélek ösztönhídján vívják meg ütközetüket.
Újra és újra összecsapnak.
Újra és újra összecsapnak.
Néha a test foglyul ejti, étlen-szomjan befalazza a szellemet, s azt hiszi, megölte.
A szellemnek azonban soha el nem vehető, egyetlen,
utolsó és végül mindig diadalmaskodó fegyvere:
A szellemnek azonban soha el nem vehető, egyetlen,
utolsó és végül mindig diadalmaskodó fegyvere:
a halhatatlansága.”
Szepes Mária : A VÖRÖS OROSZLÁN
A metamorfózis során valami átalakul, valami új születik. Mögöttünk zárt ajtók, előttünk zárt ajtók és a köztes térben várakozva azt próbálgatjuk, vajon a kezünkben lévő kulcsok közül melyik illik a zárba. Agyunk kattogó fogaskerekeinek megálljt parancsolni nem könnyű... ez a várakozás egy magányos állapot, amelyben teljes a káosz és a sötétség. De egyszer csak a káoszból rend lesz, a sötétségből derengés, majd fény... és kinyílik egy újabb ajtó,
amin keresztül beléphetünk a következő terembe... ez a beavatás útja.
Így lett A lélek ébredéséből, -mely 2010-ben született- LélekTérKép,
vagyis 2020-ban bezáródik egy kapu, és nyílik egy új ...
A LélekTérKép mutatja az utat, vezeti a lelket az erdő mélyéből a fény felé.
" Megismerése állandóan zajló, egy életen át tartó folyamat,
s ezért zajlik ez a munka is állandóan, egy életen át.
A lélek vitaminjaként átnyújtok tehát néhány történetet, néhány megfigyelést, néhány térképtöredéket, némi fenyőgyantát, hogy tollpelyheket ragaszthassunk a fákra útmutatóként, néhány földhöz lapuló cserjét, hogy lássuk, merre visz az út... s ez különösen akkor fontos, ha e belső élet félelemmel telítődik, ha szorongatott helyzetbe kerül, s nincs kiút. A mese megolajozza a csörlőket és az emelőcsigákat, serkenti az adrenalin áramlását, megmutatja a ki-, le- vagy felvezető utat, s gyötrelmeink közepette addig puszta falakon vág széles ajtókat számunkra, amelyek a szeretethez és a tanuláshoz vezetnek, amelyek visszavisznek valódi életünkbe..."
(Idézet Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c.könyvéből)
A metamorfózis során valami átalakul, valami új születik. Mögöttünk zárt ajtók, előttünk zárt ajtók és a köztes térben várakozva azt próbálgatjuk, vajon a kezünkben lévő kulcsok közül melyik illik a zárba. Agyunk kattogó fogaskerekeinek megálljt parancsolni nem könnyű... ez a várakozás egy magányos állapot, amelyben teljes a káosz és a sötétség. De egyszer csak a káoszból rend lesz, a sötétségből derengés, majd fény... és kinyílik egy újabb ajtó,
amin keresztül beléphetünk a következő terembe... ez a beavatás útja.
Így lett A lélek ébredéséből, -mely 2010-ben született- LélekTérKép,
vagyis 2020-ban bezáródik egy kapu, és nyílik egy új ...
A LélekTérKép mutatja az utat, vezeti a lelket az erdő mélyéből a fény felé.
" Megismerése állandóan zajló, egy életen át tartó folyamat,
s ezért zajlik ez a munka is állandóan, egy életen át.
A lélek vitaminjaként átnyújtok tehát néhány történetet, néhány megfigyelést, néhány térképtöredéket, némi fenyőgyantát, hogy tollpelyheket ragaszthassunk a fákra útmutatóként, néhány földhöz lapuló cserjét, hogy lássuk, merre visz az út... s ez különösen akkor fontos, ha e belső élet félelemmel telítődik, ha szorongatott helyzetbe kerül, s nincs kiút. A mese megolajozza a csörlőket és az emelőcsigákat, serkenti az adrenalin áramlását, megmutatja a ki-, le- vagy felvezető utat, s gyötrelmeink közepette addig puszta falakon vág széles ajtókat számunkra, amelyek a szeretethez és a tanuláshoz vezetnek, amelyek visszavisznek valódi életünkbe..."
(Idézet Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c.könyvéből)
