LélekTérKép

"Sorsunk nem magányos, hanem közösségi folyamat. A nagy társasjátékban mi csak  a saját szerepünket éljük, s képtelenek vagyunk megérteni, hogy ami velünk történik, az a többi ember története is! A karmák össze vannak kötve: ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek, s ilyenkor várni kell, mert késik az a pillanat, amit úgy hívunk:  egybeesés. Hogy ez mikor jön el, csakis isteni szemmel lehet látni: a Nagy Rendező szemével, akinek mindenki fontos, s mindenkiben látja az érlelődő folyamatokat. Ha türelmetlen vagy, elrontod az egészet! Rámenőséggel a sorsot nem lehet megerőszakolni. Itt nemcsak azokról a tettekről van szó, amelyeket valóban meglépsz, hanem azokról is, amelyek csak benned dúlnak- vágyak, remények, gondolatok. Ezeket nem lehet leplezni, mert sugárzik rólad: a lélek láthatatlan energia-szintjén össze vagyunk kötve. Ha valakire- akár csak gondolatban is kivetítjük vágyainkat, s ő még éretlen a telj...

„Az Út anyaga a nemlét :  ránéznél, de nem látod formáját, hallgatnád, de nem hallod hangját. Ezért nevezik a titokzatos ismeretlennek. A titokzatos ismeretlen pusztán az Út egy neve, s nem az Út maga. Az Út a befelé figyelés; visszatérés önmagadhoz. Ezért ha a tudomás növekszik, a káprázat szertefoszlik, ha a bölcsesség nö­vekszik, az ostobaság elmúlik. Ha a Hold a Nap arcába néz elveszíti fényét; a jin nem kelhet versenyre a jangal. Ha a Nap felkel a csillagok eltűnnek, mert fényük halovány a Nap ragyogásában. A ház nem lehet erősebb alapjánál, az ág nem nőhet nagyobbra a fánál. Ami felül nehéz és alul könnyű, az hamar felborul. A tisztaságból eredő tisztánlátás olyan, hogy megláthatod szemed fényét egy csésze vízben; a homály zavarossága olyan, hogy nem látod meg a folyó vizében tükröződő hegyet sem. Jin vagy jang nem lehet változatlan : egyszer tél van, máskor nyár. A Hold nem ismeri a nappalt, a Nap nem ismeri az éjszakát. A tűz és a víz nem barátai egymásnak...

" A fény harcosai fölismerik egymást a tekintetükről. Köztünk vannak,részt vesznek az életünkben,és ők is üres kézzel jöttek a világra, akárcsak a többi ember.Sokszor gyávák.Nem mindig cselekszenek helyesen. A harcosok ostobaságok miatt szenvednek,jelentéktelen dolgokon aggódnak,és úgy érzik,képtelenek fejlődni.Néha nem tartják magukat méltónak az áldásra és a csodára. Gyakran kérdezgetik maguktól,hogy mit keresnek ezen a földön.Sokszor úgy érzik,hogy nincs értelme az életüknek.Éppen ezért a fény harcosai.Mert hibáznak.Mert kérdeznek.Mert keresik az élet értelmét.És bizonyára meg is találják."

"Az önző bizonytalanság csak úgy oldható fel, ha az ember megtalálja a valódi bizonyosságot: a belső spirituális kapcsolatot, amelyben az igazság keresése és segítség fontosabb a győzelemnél." James Redfield, A tizenkettedik felismerés