A lélek hívó szava

"Ha szembenézünk változó körülményeinkkel, és sikeresen aknázzuk ki lehetőségeinket, mindig minden a legnagyobb rendben lesz. Megtanuljuk a leckéket, és boldogan éljük az életünket. Ha azonban elhanyagoljuk a tanulást, vagy valamilyen formában fellázadunk sorsunk ellen, akkor életünk hiába nyújtja nekünk a fejlődés lehetőségét. "Atyai, szerető Lelkünk" ekkor előbb csak tanácsokat súg nekünk - megpróbál rávezetni arra, földi iskolánkban miként használhatnánk ki adottságainkat maximálisan. Ha nem hallgatunk a szavára, másodszorra már erősebb jelzés következik, s végül kénytelen lesz a fizikai síkra áttörni, hogy felfogjuk figyelmeztetését. Megbetegszünk, de betegségünk " egy sokkal mélyebben rejlő rendellenesség végső fázisa" .
Bach személyes tapasztalata alapján azt állította, a betegség nemcsak azért van hasznunkra, mert felhívja figyelmünket a változás szükségességére, hanem mert azt is elárulja, milyen téren kell változtatnunk. Maga a betegség által érintett szerv is jelzi, hol követtük el a hibát, s mi az, amit meg kellene értenünk. Harminc évesen, rákos betegen nyilván dr.Bach is eltöprengett azon, mit változtasson az életén. Lábadozásának pontos részleteit ugyan nem ismerjük, de abból, hogy felépült, hogy egyáltalán életben maradt, nyilvánvalóan látszik, hogy élt a sors kínálta tanulási lehetőségekkel. Amint lelkesen belevetette magát a munkába, hogy vállalt feladatát betöltse -azaz válaszolt a szellem hívó szavára - betegsége háttérbe szorult, ha úgy tetszik, feleslegessé vált, s Bach mindaddig egészséges maradt, míg életművét kiteljesítette."
(Julian Barnard Bach -virágterápia)