LélekTérKép

"A fény harcosa felismeri az intuíció fontosságát. Csata közben nincs idő gondolkodni az ellenség csapásain: a harcos csak az ösztöneire hagyatkozhat, és engedelmeskedik az őrangyalának.  Békeidőben pedig megfejti a jeleket, amelyeket Isten küld neki.  Az emberek azt mondják: - Őrült! Vagy ezt: - Álomvilágban él! Esetleg ezt: - Hogy hihet olyan dolgokban, amikben semmi logika nincs?  De a harcos tudja, hogy az intuíció Isten ábécéje,  és továbbra is hallgat a szél szavára, és beszélget a csillagokkal."

"A fény harcosa egy kapu előtt áll, melynek két oldalán egy-egy hatalmas oszlop van.  Az egyik a Félelem, a másik a Vágy oszlopa.  A harcos ránéz a Félelem oszlopára, és ezt a feliratot olvassa rajta:  "Ismeretlen és veszélyes világba lépsz be, ahol semmit sem ér, amit eddig tanultál."  A harcos ránéz a Vágy oszlopára, és ezt a feliratot olvassa rajta:  "Ismerős világból lépsz ki, otthagyod mindazt, amit szeretsz, és amiért annyit küzdöttél." A fény harcosa csak mosolyog, mert semmi sincs, ami elriaszthatná vagy magához láncolhatná. S mint aki tudja, mit akar, biztos léptekkel elindul a kapu felé, és belép rajta."                                                   /P.Coelho A fény harcosának kézikönyve/

"Mostantól kezdve -és még néhány száz évig- az egész Univerzum segíti a fény harcosait, és kirekeszti azokat, akiknek előítéleteik vannak. A föld energiáit meg kell újítani. Az új eszméknek teret kell hódítaniuk. A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége. A jövő jelenné lett, és minden álom valósággá válhat - kivéve azokat, amelyek nem mentesek az előítéletektől. Ami fontos, megmarad, ami felesleges, végleg eltűnik. De a harcosnak nem feladata, hogy ítélkezzen mások álmai felett, és nem fecsérli az idejét mások döntéseinek kritizálására. Csak azért, hogy elhiggye, hogy helyesen cselekszik, nem kell bebizonyítania, hogy mások rossz úton járnak."