A szavak bevésődnek az Univerzum emlékezetébe...

A fény harcosa megbízható. Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát, mint amilyen valójában, de soha nem hazudik. Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. Tudja, hogy szavai - gondolatainak tanúságaként - bevésődnek az Universum emlékezetébe. És a harcos eltöpreng: - Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt, amit hirdetek? A szíve válaszol: - Ha nyilvánosan hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá, hogy az életed is megfeleljen nekik. Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.