Az érzékek megnyitása

"... Talpra ugrottam, és körülnéztem: körülöttem minden ilyen felfokozott élességgel mutatta magát, mintha még a három dimenzió is dúsult volna. Minden hihetetlenül tiszta színekkel, formákkal, szépségekkel rendelkezett - és mind ugyanakkor, egyazon pillanatban. Sőt úgy éreztem, mintha a tudatom annyira kitágult volna, hogy elérhetném a legtávolabbi felhőt, a legmagasabb sziklacsúcsot is. Eszembe jutott a Titkos  - hegyen szerzett élmény is, amikor felfogtam és átéltem a kozmikus tér egészét. Most éppen azt a tudatot nyertem vissza. Tommy észrevette, és megjegyzést is fűzött hozzá. - Ez az a tudat, amely fokozatosan hozzáférhetővé válik, miközben közeledik a Teremtés következő lépcsőfoka... az a gondolat ötlött fel bennem, hogy mindent  felerősített háromdimenziós változatban látunk, ahogy a moziban. Lehet, hogy a 3D filmek megjelenése és növekvő népszerűsége annak a tudattalan intuíciónak köszönhető, hogy közeledik az az idő, amikor magunk is képesek leszünk így látni a világot. Megnyílik egy újabb ösvény az emberi agyban?

Ebben a látásmódban az volt a különleges, hogy ebben a pillanatban olyan könnyűnek és természetesnek látszott. Leginkább megnyugtató volt, és tökéletesen valóságos érzés, mintha már integrálnánk is magunkba, mint egy új tipusú érzékelést, amely része lesz a hétköznapjainknak. 

Az élmény háromdimenziós jellege mellett egy másik különleges jelenséget is tapasztaltam: mintha a látásom kiélesedett volna, mindent tisztábban és fényesebbnek láttam; mintha  olyan csodavilágba csöppentem volna, ahol minden belülről van megvilágítva. És ez a testünkre is vonatkozott. A szó szoros értelmében ragyogott, sugárzott, gyönyörű volt. És mégis ez volt a normális... az Agapé állapotában voltunk - tiszta szeretetet tápláltunk egymás iránt és a környezetünkben lévő minden dolog szépsége, fenségessége iránt is... a Földanya iránt érzett Agapét óvni és ápolni kell, és tiszta ennivalót kell fogyasztani, hogy ezen az érzékelési szinten maradjon az ember. Ahhoz, hogy tartóssan felfokozottan érzékeljük a világot, az emberben meg kell lennie a ráhangolódás szándékának és a szépség új szintje iránti Agapénak; be kell gyakorolni, hogy mindent egyazon fókuszban tudjunk szemlélni. És  akkor a hegyek felfénylenek. Ezen az érzékelési szinten sokkal közelebb vagyunk a túloldalhoz..."  (James Redfield - A tizenkettedik felismerés )