Az örök barátság kezdete

"Tudta, hogy álmodott. Valami nagyon kellemes dologról szólt az álma, de sajnos most már fogalma sem volt róla, hogy mi is lehetett az. Nem akarok még felébredni -gondolta, miközben próbált a szomorú valósághoz visszatérni ebből a gyönyörű álomból. Ehhez a kellemetlen, nyirkos, hideg téli reggelhez! Sara mélyen beburkolódzott meleg takarójába, és hallgatózott .Fejére húzta takaróját, behunyta szemét, és megpróbálta felidézni, hogy miről is szólt ez a nagyon szép álom, amelyből felébredt. Annyira gyönyörűséges volt, hogy még folytatni akarta. miután felébredek, csak heverészhetek az ágyban, és gondolkodhatok, egészen egyedül, és senki se jön rá, hogy ébren vagyok.

Vajon hány évesnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy már ne élvezze a saját gondolatait? 

Tudom, hogy ez egyszer majd eljön, mert a felnőttek nem élvezik, hogy csendben lehetnek. Képtelenek hallgatni a gondolataikat, mindig csak fecsegnek, vagy tévét néznek, és ha beszállnak az autóba, akkor is az az első dolguk, hogy bekapcsolják a rádiót. Úgy tűnik, senki nem szeret  egyedül lenni, csak társaságban érzik jól magukat.
Lehetséges ébren lenni úgy, hogy ne legyen az ember állandóan Mások Zajos Gondolatainak kereszttüzében? "         /Esther és Jerry Hicks Salamon beavató meséi/