LélekTérKép

..."a fiú azonban a kincsre gondolt. Minél közelebb jutott álmához, annál bonyolultabbnak látszott minden. Már nem volt érvényes, amit az öreg király úgy nevezett: " a kezdők szerencséje".  Tudta, hogy most következik számára a kitartás és bátorság próbája a Személyes Történetéhez vezető úton. Ezért nem szabad sem sietnie, sem türelmetlennek lennie. Ha meggondolatlanul cselekedne, nem venné észre a jeleket, amelyekkel az Isten kijelölte az útját. " Isten kijelölte az utamat" - ismételte magában, meglepődvén saját gondolatain. A jeleket egészen idáig evilági dolgoknak tartotta. Mint amilyen az evés, az alvás, vagy a nekünk megfelelő munka és az igaz szerelem keresése. Eszébe sem jutott soha, hogy a jelek nyelvet alkotnak, amellyel az Isten megmutatja, mit kell tennie. "Csak ne légy türelmetlen -  bíztatta saját magát. - Egyél, amikor itt az evés ideje. És menj, amikor ideje indulni, ahogyan a tevehajcsár mondta." /Paulo Coelho: Az alkimista/ ...

      "...végül megjelent egy lány, aki nem feketében járt. Vállán korsót hozott, fejét fátyol borította, de az arca nem volt elfedve. Santiago odalépett hozzá, hogy az alkimista iránt érdeklődjék.      ... ekkor hirtelen úgy tűnt, hogy megtorpant az idő, és a fiú előtt mintha teljes valójában megjelent volna a Világlélek. Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a Szerelem, olyasvalami, ami régebbi, mint maguk az emberek és maga a sivatag, de ami mindig újból ugyan azzal az erővel jelenik meg, ha valahol két szempár, akárcsak itt, a kútnál, találkozik. Az ajkak végül a mosoly mellett döntöttek, s ez volt az a jel, amelyet  a fiú - bár nem tudott róla -  olyan régóta, egész életében várt, és a juhoknál, a könyvekben, az üvegek között meg a sivatag ...

Ez a téma egy ideje nagyon foglalkoztat...ráeszmélni minden pillanatban, hogy milyen csodás a természet és a világ, amelyben élünk! Bárhova megyek, bárhova nézek, mindenben egy fantasztikus rendet és ritmust vélek felfedezni...és ahogy figyelem, egyre jobban élvezem...ezért most összegyűjtöttem pár képet, ami remélem mindenki örömére szolgál! "A Szakrális Geometria a tér és a mögötte húzódó szellemi folyamatok titkaival foglalkozó ősi tudomány melyet az ókorban az egyiptomi papok műveltek, majd évezredekkel később virágkorukban a katedrálisok építői adták át generációkon keresztül a titkos tudást. Platón az ősi misztérium tudás utolsó nagy beavatottainak egyike oly fontosnak tartotta a geometria művelését, hogy iskolája kapuja fölé a következő feliratot szögezte: „Ne lépjen be ide senki, aki a geometriát nem ismeri!”Korunk felvilágosult, anyagba süllyedt embere már csupán az anyagi folyamatokat észleli, a mögöttes szellemi folyamatokat már nem, vagy csak alig. Az aranykorba...

A színek életünk minden területén jelen vannak. A színek a fény különböző megjelenési formái, minőségei, a fény pedig magát az életet testesíti meg. Színek nélkül egy ingerszegény, sivár és szürke világban léteznénk. A színek rezgéseket, energiát közvetítenek felénk, amelyek nem csupán testünkre, lelkünkre, életünkre, hangulatunkra vannak hatással, hanem munkahatékonyságunkra,  sőt még egészségünkre is. A színek ösztönös használata érzelmeket kelt bennünk, azonban nem tudatos színhasználat esetén, csak később ébredünk rá, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlünk. Bizonyos színek nyugalmat árasztanak, ezzel segítve elő kiegyensúlyozottságunkat, mások erőt sugároznak, míg vannak olyan árnyalatok, amelyek nyomasztóan hathatnak ránk. A színek tudatos alkalmazásával kifejezhetjük a siker, hangulatunk, kedélyállapotunk vagy akár szerencse iránti szándékunkat is. Ne feledjük, a színek energiát, rezgést hoznak létre, melyek képesek a negatív energiákat pozitívvá alakíta...

"... felkért, hogy kövessem, mert egy ajándékot tartogat a számomra. Átsétáltunk az asramon, amíg egy épülethez nem értünk, ahol még nem jártam. Kinyitotta az ajtót és felvezetett a hátsó lépcsőn... átvezetett a tetőn egy kis toronyig, igazából egy kis minaretig, és egy újabb szűk lépcsősorra mutatott, ami a torony legtetejébe vezetett, és azt mondta: -Én most magadra hagylak. Menj fel a toronyba. Addig ne gyere le, amíg be nem fejezted. -Micsodát? -kérdeztem A férfi csak mosolygott, kezembe nyomott egy zseblámpát, hogy "egészben le tudjak jutni, amikor végeztem", meg egy összehajtogatott papírlapot, és elment. Felmásztam a torony tetejére. Az asram legmagasabb pontján álltam... a nap éppen lemenőben volt. Meleg szellő fújdogált. Kihajtogattam a papírlapot, amit a költő barátom nyomott a kezembe. Ez állt rajta nyomtatva: HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK: Az élet metaforái Isten instrukciói. - Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi nem áll közte...

 foto: Fáczányi Dóri Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. Ezernyi fúvó szél vagyok, A hó gyémántragyogása vagyok. Az érett magba zárt napsugár vagyok. Őszi eső vagyok. Ha nyugodt reggelen felébredsz, Az égre kelő madarak Fürge szárnycsapása vagyok. A csillagok éji fénye vagyok. Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. (Mary Frye)

"-Aki nem tud táncolni - mondotta -, imádkozni sem tud. Az angyaloknak van szájuk, de a beszéd adományától meg vannak fosztva;  táncukkal szólnak Istenhez. - Milyen névvel nevezitek az Istent? - tudakolta az abbé. - Az Istennek nincs neve - válaszolta a dervis.  - Névbe nem foglalható. A név börtön, Isten pedig szabad. - Mégis, ha szólni akartok hozzá, ha föltétlenül szükséges, akkor hogyan kiáltotok hozzá? - makacskodott az abbé. A dervis lehajtotta fejét, kis ideig gondolkozott, végül így válaszolt: - Azt mondom: Ó! Nem azt, hogy Allah, elég ennyi: Ó! Az abbé megdöbbent. - Igaza van...- mormolta magában. ....... - Milyen boldogok! - suttogta az abbé. - Hogy sugárzik az arcuk mögött az Isten arca!   Kérően megérintette vállamat:  - Légy szíves, kérdezd meg tőlük, milyen szabályok szerint él a rendjük? A legöregebbik dervis a térdére támasztotta a csibukját, úgy válaszolt: - A szegénység a legfőbb fogadalmunk, hogy ne legye...

Beavatás, lelkesedés, szabadság, újrakezdés, útnak indulás  Életem minden pillanatában bízom az isteni irányításban.  Szabad vagyok, szabad, örökké szabad. Őszinteség lakozik lényemben. A ló motívuma már az őskőkori barlangfestményeken is megtalálható. A mai lovak elődjei csapatokban éltek nyílt völgyekben és tágas sztyeppéken. A csapatban élő lovak között rangsor alakul ki, a vezérmén vagy a vezérkanca vezeti a csapatot, a többiek pedig követik őket. A lovak összes érzéküket használják, miközben megszemlélik környezetüket.  Természetüknél fogva szükségük van a levegőre, a fényre, a mozgásra, és a nyugalomra.  Gyors mozgásra való képességük sokszor megvédte őket a ragadozók támadásától.  Ha egy ló erőt adó állatként mutatkozik, pontosan meg kell figyelni, hogy milyen formában tűnik fel, mert csak így értelmezhető tökéletesen speciális üzenete. (lásd: igavonó, hidegvérű, nyugodt, finom szervezetű, idomításra, lovaglásra és versenyzésr...

" A labirintusban nincs jó vagy rossz út, csakis a Te utad létezik. A lelked diktálja lépteid, és maradj hű az ösvényedhez!" Kathleen McGowan: A szeretet könyve

                                                                                                                                                                Fotók: Fáczányi Dóri

                      Fotók: Fáczányi Dóri

" Szerettelek ezelőtt, Szeretlek ma, És ismét szeretni foglak. Az idő visszatér. Azoknak, akiknek fülük van a hallásra! "  "Nincsenek tagjai, kivéve azokat, akik tudják, hogy ide tartoznak. Nincsenek vetélytársak, mert nem ismeri a versenyt. Nincsen ambíciója, csak a szolgálatot keresi. Nem ismeri a határokat, mert a nacionalizmus nem a szeretetből fakad. Nem önmagáért létezik, minden csoportot és vallást gazdagít. Elismeri minden idők nagy tanítóját, akik a szeretet igazságát mutatták. Azok, akik bele tartoznak gyakorolják a szeretet igazságát lényük egészével. Nincsen olyan életút, vagy származás, mely akadály lehetne. Azok, akik élik tudják. Nem tanít, egyszerűen van és a létezésével gazdagít. A bolygó egészét ismeri élőlénynek, melynek mindannyian részei vagyunk. Felismeri, hogy eljött az ideje a teljes átalakulásnak, melyben a tudatos választás  alkímikus rítusában az ego megadja magát és visszatér az egészbe...