A részvétel kötelez...
"Vigyázz! -figyelmeztetett a belső hang. - Vigyázz a nagy szavakkal! A részvétel kötelezettségekkel és áldozatokkal jár. Akkor már nem hivatkozhatsz többé a hiányosságaidra! Akkor egy percre sem felejtheted el, hogy állandóan éberen őrködnöd kell, nehogy akár egyetlen lépést tegyél is az örök törvények ellenében. Az összes kísértés, amelynek eddig nem tudtál ellenállni, meg fog ismétlődni az életedben, és jaj neked, ha nem tudsz rajtuk felülkerekedni. Egyetlen halandó sem játszadozhat az isteni erőkkel. Soha nem használhatod fel a részvétel érdekében kapott képességeidet a saját céljaidra. Soha nem lehetnek személyes érzéseid, soha nem ítélheted meg a dolgokat személyes nézőpontból. Vigyázz, inkább éld tovább személyes életed úgy, mint a többi ember, mintsem hogy résztvevőként vallj kudarcot. Figyelmeztettelek.
- Nem félek- válaszoltam. A személyes életemből annyira kiábrándultam, hogy nincsenek már személyes vágyaim. Azok után, amit átéltem és megtapasztaltam, nem lehetnek már személyes örömeim. Nem félek semmilyen kísértéstől. Képes vagyok ellenállni, mert nincsenek már illúzióim. Részt akarok venni a nagy műben!
Egy ideig semmit sem hallottam, csak azt éreztem, hogy rendkívüli szeretet sugárzik felém.
Majd újra megszólalt a hang:
-Magabiztosságod jól ismert előttem, gyermekem, de ez alkalommal ne feledkezz meg magadról...
A díványon ültem, homlokomat megdörzsöltem, körülnéztem - a szoba üres volt. Honnan jött ez a hang, ki volt az? - vagy miféle erő volt az, amely a számomra oly jól ismert hangon szólt hozzám?
Honnan ismerem ezt a hangot? Ő pedig honnan ismeri a "magabiztosságomat"? És mikor követhettem el valamilyen hibát, hogy most vigyáznom kell, el ne feledkezzek magamról?
Választ azonban már nem kaptam. " / Elisabeth Haich Beavatás/
