LélekTérKép

Foto: Pinterest ... "mély lélegzetet vettem, megnéztem a környezetemet, vártam, és akkor, ugyanúgy, ahogy Peruban, valami változni kezdett. Minden erőfeszítés nélkül figyeltem, hogy a tudatom egyszer csak megnő, kitágul, magába ölel mindent, ami körülvesz, minden furcsán ismerőssé válik, mintha újra magamba fogadnám önmagam egy részét, amelyet régen elvesztettem. Érzékeimet megrohanták a benyomások, amelyeket eddig észre sem vettem. Fejem körül apró lepkék és más szárnyas rovarok röpködtek. Tücskök vagy talán szöcskék harsogták dalukat a fákról, a kövek közül. Észrevettem egy nagy madarat is, talán héja lehetett vagy bagoly, amely hangos kiáltással szárnyra kapott. Szárnyának minden egyes csapását hallottam, mintha lassítva repült volna el. Fölöttem az ezüstös hold, amely mostanáig segített előrehaladnom, már alacsonyan függött az égen. Felnéztem rá, és éreztem, hogy lényem még tovább tágul... már nem csak a holdat ölelte fel, hanem a Napot is... éreztem azt is, hogy mi va...

„Test és szellem a lélek ösztönhídján vívják meg ütközetüket. Újra és újra összecsapnak.  Néha a test foglyul ejti, étlen-szomjan befalazza a szellemet, s azt hiszi, megölte. A szellemnek azonban soha el nem vehető, egyetlen, utolsó és végül mindig diadalmaskodó fegyvere:  a halhatatlansága.” Szepes Mária : A VÖRÖS OROSZLÁN A metamorfózis során valami átalakul, valami új születik. Mögöttünk zárt ajtók, előttünk zárt ajtók és a köztes térben várakozva azt próbálgatjuk, vajon a kezünkben lévő kulcsok közül melyik illik a zárba. Agyunk kattogó fogaskerekeinek megálljt parancsolni nem könnyű... ez a várakozás egy magányos állapot, amelyben teljes a káosz és a sötétség. De egyszer csak a káoszból rend lesz, a sötétségből derengés, majd fény... és kinyílik egy újabb ajtó, amin keresztül beléphetünk a következő terembe... ez a beavatás útja.  Így lett A lélek ébredéséből,  -mely 2010-ben született-  LélekTérKép, vagyis 2020-ban bezáródik egy kapu...

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, aki egyszer így szólt az alattvalóinak: „Drága gyűrűket csináltattam és megvásároltam a világ egyik legszebb gyémántját és szeretnék egy üzenetet elrejteni a gyűrűben. Ez az üzenet a hasznomra kell, hogy válljék válságos időkben és az örököseimet is szolgálnia kell. Egy rövid mondatnak kell lennie, amit a gyűrű gyémántja alá lehet elrejteni.” Azok, akik a király szavait hallgatták mind nagyon okosak voltak, és mindannyian hosszú szakaszokat tudtak volna írni, de nem egy olyan rövid mondatot, mely 2-3 szónál nem hosszabb, ami válságos időszakokban támaszként szolgálhat. Mindenki törte a fejét, de nem végül nem találtak ki semmit. A királyt egy öreg szolga nevelte fel. A király édesanyja fiatalon hunyt el és az öreg szolga viselte gondját, így hát a szolgát családtagként kezelték. A király mélységes tiszteletet érzett a szolga iránt, így hát az ő véleményét is kikérte. Az öregember így válaszolt: „ - Nem vagyok sem bölcs, sem tanult...