Aratás, Bőség - Augusztus hava
Augusztusba léptünk...
Augusztus a nyár utolsó hónapja, a beérés időszaka...
Most láthatóvá válik, kézzel foghatóvá, milyen bőséget érlelt a Nap nekünk, milyen gyümölcsök termettek nekünk a bőségszarunkba, amiért eddig dolgoztunk. Ekkorra érnek be azok a magok, amiket még tavasszal ültettünk, neveltünk, dédelgettünk, gondoztunk.
Aratás, szüret ideje érkezik...
Ismerjük a mondást:
- "ki mint vet, úgy arat!"
Amiért dolgoztál, láthatóvá, kézzel foghatóvá válik, leszüretelheted a gyümölcsöket, élvezheted munkát gyümölcsét...
Hogy mennyit és milyen gyümölcsöket tudsz szüretelni, az rajtad múlik...
Teremtő erővel áldott meg minket a jóIsten, kaptunk szabad akaratot, és temérdek segítséget ehhez a munkához, igen ám, de mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel?
Mit veszünk észre, milyen lehetőségek mellett sétálunk el? Mit engedünk el, mihez ragaszkodunk, mikor tudjuk a karunkat kitárni, és feladni az égnek minden makacsságunk, minden félelmünket, haragunkat, mikor adjuk át magunkat? "Legyen meg a Te akaratod!"
Hit, bizalom, odabízás kérdésköre...
Tarotban ez a nagy Arkanum 3.Császárnő lapja, amikor munkád gyümölcsét szüretelheted, learathatod, mikor elfogadod a bőség állapotát, nem tiltakozol ellene... (-mert bármilyen furcsa, de szoktunk-)
Az idei év Tüzes Ló éve megcsavar mindent és mindenkit, feléget, kiéget
- sajnos szó szerint!🔥- minden olyan felesleges érzelmet, energiát, gondolatot, aminek már helye nincs...
és nincs kivétel, mindenki átmegy ezen az égésen!
(Ha valaki úgy érzi, rá nem vonatkozik, mert mindent jól csinál, akkor minden elismerésem őszintén az övé!)
Kikényszeríti belőlünk azt, amit meg kell haladnunk, és még nem tettük meg!
Addig éget át minket, amíg meg nem tanuljuk a leckéket!
Az idei év megtanít minket az alázatra, a tiszteletre... ha még eddig nem tanultuk meg, hogy tisztelnünk kell a természetet, Földanyát, arra tanít, hogy ne vegyünk mindig mindent természetesnek, ne legyünk türelmetlenek, ne legyünk mohók, értsük meg, mindennek megvan az érési ideje. Semmit nem tudunk sürgetni, az érési folyamatoknak megvan a ritmusa; ha túl gyorsan akarunk szüretelni, még éretlen marad a gyümölcs, beletörik a fogunk, ha pedig nem teszünk semmit, csak várjuk, hogy majd magától megtörténnek a dolgok, a gyümölcs túlérik, és ehetetlen, élvezhetetlen lesz, megrothad... képletesen is és a valóságban is.
A jó hír: sosem késő!
Így a teremtést, a szándékot meghozni, a folyamatokba bele állni, az életet élni sosincs késő!
Vegyük le a homályos szemüveget, ami eltakarja a lehetőségeket elölünk .
Rajtunk áll, hogy meglátjuk, élvezzük vagy hagyjuk magunk mellett elmenni a csodákat...
