Adj szívből!

“Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. 

Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, 

sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.” (Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

A FÉNYADÁS HÉT TÖRVÉNYE:

1. Csak szabad létező adhat igazán. Hiszen a szeretet a szabadságból születik. Ha valaki kényszerből ad, az nem nevezhető igazán adásnak, az csak egy reakció valamilyen akcióra.

2. Minden adás ajándék. A viszonzásvárás megsemmisíti az adás lényegét, hiszen cserévé silányítja.

3. Minden adásban önmagamat adom. Az ember csak önmagát áraszthatja ki, csak önmagából adhat.

4. Minden önzetlen adásban a létem teljesedik ki. Csak az az enyém, amit odaadok. Hiszen amit az ember már oda tud adni, az már a belsejében megvan, amihez külsőleg ragaszkodik, azt még belsőleg nem birtokolja.

5. A folyamatos adás –az áradás. Minden egyes adást felfoghatunk úgy, mint a teljesség fényének a felvillanását, az áradás pedig a teljesség fényének a folyamatos ragyogása.

6. Csak a jót lehet adni. A rossz a jó hiánya, s ami hiány, az nem adható.

7. Csak akkor vagyok, amikor áradok. A szellem isteni eredetű, és alaptermészete az áradás. Amikor árasztom a szeretetet, akkor nyilvánul meg létem igazi értelme és lényege.