Spontán cselekedet...
"Aki önfeledten él, (spontánul), az még a balszerencsét is könnyen veszi, s hamar elhárítja. Nem esik kétségbe, sőt, lehet, hogy azt gondolja: "Ez még jó lesz valamire!", s erőt merít belőle. De ha siránkozol a veszteségen, beletapadsz a bajba! Igaz valód elveszíthetetlen, megölhetetlen - senki nem tudja elvenni tőled. Ha benső Napod szüntelenül világít, nincs okod aggodalomra!
Senkire se hallgass, csak saját erőforrásodra. Az ember igaz természete isteni és erős!
Légy hű önmagadhoz! Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért, ha nem is gondol rá, ha úgy éli meg a jelen pillanatot, hogy az az Egész!
Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd-szinte önmagától.
Ha előre sandítasz, figyelmedet s erődet ellopod a jelentől:gondatlanul vetsz, s ezért aratásod is szánalmas lesz. Aki önző módon előre-hátra sandít, szorong, s reménykedik, aki egóját követi,annak hiányzik tetteiből az Ég akarata s áldása.
Szabadulj meg a rossz szokásoktól, az ambíciótól, az "éngörcstől", légy spontán, és találd meg igazi lényed hangját." /Müller Péter Jóskönyv/
