"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer tizenhat utazó, akik elhatározták, hogy átvágnak egy erdőn. Kezdetben minden rendben is ment, ám egyszer csak az egyikük, Apróbojtorján, aggódni kezdett amiatt, hogy a helyes úton vannak-e. Késő délután, amikor már mélyebben jártak az árnyékok között, Bohócvirág félni kezdett attól, hogy eltévesztették az utat. Amikor lement a nap, besötétedett, s megszólaltak az erdő éjszakai hangjai, Napvirágon erőt vett a rémület és a pánik. Az éjszaka közepén, a legnagyobb sötétben Sülzanót elvesztette minden reményét, és azt mondta: „ Nem megyek tovább! Ti folytassátok az utat, de én itt maradok, míg a halál meg nem enyhíti szenvedéseimet.”Tölgy viszont, úgy gondolván, hogy minden elveszett és soha nem látják többé a napfényt, elszánta magát a legvégsőkre, és így szólt: „ Utolsó leheletemig küzdeni fogok.”Szikárkában még volt némi remény, ám idővel már nagyon szenvedett a bizonytalanságtól, egyszer az egyik utat választotta volna, majd a másikat. Is...