A látható és láthatalan világ

... " Figyeld meg a látható világot! Az is csupán azért érzékelhető, mert a semmi és minden egységéből, vagyis az általunk Istennek nevezett abszolút egységből kiszakadt. A teremtés csak azáltal vált felismerhetővé, hogy a pozitív elvált a negatívtól, és így a kettőt összetudjuk hasonlítani. Amíg az egység nem bomlik két, az összehasonlítás révén elkülöníthető részre, - egy kinyilatkoztatott részre, s annak tükörképére, a megnyilvánulatlanra - addig nincs is felismerés...

...mint ahogy hallgatás sem létezhetne beszéd nélkül. Bármit is juttatsz kifejezésre a megismerés világában, annak kiegészítő ellentéte a meg nem nyilvánuló tartományban marad. Ha beszélsz, a beszéd  negatív oldala, vagyis a hallgatás marad megnyilvánulatlanul.

 Ha pedig hallgatsz, a hallgatás pozitív oldala, vagyis a beszéd kifejezése marad el. 

Ha hegy keletkezik, annak negatív képe, a völgy is létre kell hogy jöjjön. 

Hogy is lenne elképzelhető völgy nélküli hegy, vagy hegy nélküli völgy? 

Semmi sem juthat kifejezésre, semmi sem válhat észlelhetővé anélkül, hogy annak ellentéte - kiegészítő fele - meg ne jelenne a megnyilvánulatlan tartományban. Ha valamilyen pozitív dolog jut kifejezésre, akkor annak negatív párja, és fordítva, a negatív dolog megnyilvánulásakor annak pozitív párja marad kifejezetlen.

Ahol az egyik megjelenik, a másiknak is jelen kell lennie, még akkor is, ha ez a jelenlét nem észlelhető.

A kettő közötti kapcsolat örökéletű. 

Az elválás tehát csak látszólagos, mert az egymást kiegészítő felek az elválás és a mindenség egységének állapotából való kiesés ellenére mégsem távolodnak el egymástól, és soha nem hagyhatják el egymást.

Az elválaszthatatlan, isteni egység tehát mindig és mindenütt megnyilvánul, mert még a látszólagos szétválás után is a pozitív és a negatív elemek közötti mindenben megnyilvánuló vonzerőként működik tovább.

Az elvált részek eredeti állapotuk , az isteni egység állapotába igyekeznek visszatérni. 

Bármi is jelenik meg a látható világban, az nem szakadhat ki véglegesen  az isteni egységből; egyszer, előbb vagy utóbb a kiegészítő felével egyesülve újra visszatalál az isteni egységhez. 

Azt az erőt pedig, amely minden létezőben ott lakozik, és mindent az egységre kényszerít vissza, Istennek nevezzük! "

Elisabeth Haich, Beavatás /Óegyiptomi Misztériumok

Foto: Pinterest