Tudatosság - Te félsz a "gonosztól" ???
"A gonosz minden, ha fogékony vagy rá, és semmi, ha nem.
Ez a spirituális lét két szélső pólusa,
Az út kezdete és vége. Köztük megannyi lépcsőfok található.
"...ne álljatok ellent a gonosznak" - de hogyan?
Meditáció - Ülj le minden nap, és találd meg magadban a csendet. Ebben a csendben béke honol, és nincsenek indulatok. Nincs gonosz, és nincs bosszúvágy vagy ítélkezésből fakadó megbotránkozás. Ha így teszel, a düh kezelése idővel természetessé válik számodra, akárcsak a többi más energiáé,
és fokozatosan megszabadulsz a gonosz szorításából.
Kontempláció (szemlélődés) -Elméd fokozatosan szerepet játszik abban, hogyan reagálsz a gonoszra: minél izgatotabb az előbbi, az utóbbi annál fenyegetőbbé válik. Minél inkább áldozatnak érzed magad, a rossz annál erőszakosabb lesz. Minél jobban félsz a gonosztól és minél inkább azt látod mindenben, annál több okod lesz a védekezésre. Az érzékelés azonban megváltoztatható.
Kontempláció (szemlélődés) -Elméd fokozatosan szerepet játszik abban, hogyan reagálsz a gonoszra: minél izgatotabb az előbbi, az utóbbi annál fenyegetőbbé válik. Minél inkább áldozatnak érzed magad, a rossz annál erőszakosabb lesz. Minél jobban félsz a gonosztól és minél inkább azt látod mindenben, annál több okod lesz a védekezésre. Az érzékelés azonban megváltoztatható.
A valóságban a jó és a rossz folyamatos harcban állnak; egyik sem győzedelmeskedhet végérvényesen a másikon. Épp ezért nem vethetsz véget a gonosznak, de eldöntheted, hogy részt kívánsz-e venni a harcban vagy sem. Ha az utóbbit választod, elméd elveszíti a gonosz iránti érdeklődését, az pedig visszavonulót fúj.
Reveláció (kinyilatkoztatás; felismerés) -Amikor félsz a gonosztól, biztos vagy létezésében. Ez a bizonyosság pedig rákényszerít, hogy részt vegyél jó és rossz örökös harcában. A passzív ellenállás sem szabadíthat meg, legfeljebb időlegesen. De ha látod, hogy a jó és a rossz között folyó harc nem más, mint fény és árnyék játéka, a gonoszba vetett bizonyosságod elmúlik. Átlátni a rossz álarcán és keresni a fényt: ez minden lényege. A keresés gyümölcse a reveláció, amelyben a fény önszántából fedi fel magát!
Ima- Kérd, hogy a gonosz mögé láthass. Ennek a kívánságnak nem kell filozófikusnak lennie. Amit kérsz, az nem több, mint hogy bepillanthass a düh, a mártíromság, az ellenségeskedés és az agresszió álarca mögé. Ezek az érzelmek lényeg nélküliek, így csak nagyon rövid ideig meggyőzőek. És mégis, más emberek érzelmeit általában annyira ijesztőnek, sajátjainkat ellenben annyira hihetőnek találjuk, hogy nem látjuk mögöttük a valóságot. Azáltal, hogy imádkozol valamely istenhez vagy felsőbb énhez, akiben hiszel, alapjában véve kapcsolatot létesítesz a valósággal,
kérve, hogy mindig figyelmeztessenek illúzióidra.
Kegyelem - A kegyelem állapotában a gonosz helyébe szeretet lép. Ezt azonban nem érheted el, ha félsz, dühös vagy, vagy áldozatnak érzed magad. Miközben azon dolgozol, hogy átrágd magad a negativitáson, tartsd észben, hogy a másik oldalon ajándék vár rád. A gonosz ugyanis nem hagy űrt maga után, amikor elmegy, csak helyet, amelyet Isten betölthet." (Deepak Chopra, A harmadik Jézus)Reveláció (kinyilatkoztatás; felismerés) -Amikor félsz a gonosztól, biztos vagy létezésében. Ez a bizonyosság pedig rákényszerít, hogy részt vegyél jó és rossz örökös harcában. A passzív ellenállás sem szabadíthat meg, legfeljebb időlegesen. De ha látod, hogy a jó és a rossz között folyó harc nem más, mint fény és árnyék játéka, a gonoszba vetett bizonyosságod elmúlik. Átlátni a rossz álarcán és keresni a fényt: ez minden lényege. A keresés gyümölcse a reveláció, amelyben a fény önszántából fedi fel magát!
Ima- Kérd, hogy a gonosz mögé láthass. Ennek a kívánságnak nem kell filozófikusnak lennie. Amit kérsz, az nem több, mint hogy bepillanthass a düh, a mártíromság, az ellenségeskedés és az agresszió álarca mögé. Ezek az érzelmek lényeg nélküliek, így csak nagyon rövid ideig meggyőzőek. És mégis, más emberek érzelmeit általában annyira ijesztőnek, sajátjainkat ellenben annyira hihetőnek találjuk, hogy nem látjuk mögöttük a valóságot. Azáltal, hogy imádkozol valamely istenhez vagy felsőbb énhez, akiben hiszel, alapjában véve kapcsolatot létesítesz a valósággal,
kérve, hogy mindig figyelmeztessenek illúzióidra.
