A gyakorló nő utolsó próbája

"A férfi leült vele szemben. A szeme ragyogott.
-Tegyük fel, hogy rászánom magam és megtanítalak mindarra, amit megtanultam-mondta, miközben egyenesen a lány szemébe nézett.
- Sorra megmutatom a párhuzamos univerzumokat, amelyek körülvesznek minket, az angyalokat, a természet bölcsességét, a Nap Hagyományának és a Hold Hagyományának a titkait.
Aztán egy napon, amikor lemész a faluba, hogy ennivalót vásárolj, az úton szembetalálkozol életed férfijával.

"Nem tudnám, hogy ő az" - gondolta Brida. De hallgatott: a kérdés nehezebbnek tűnt, mint várta.
- Ő is ugyanazt érzi majd, és odamegy hozzád. Egymásba szerettek. Folytatod velem a tanulást. Nappal én tanítalak a Kozmosz bölcsességére, éjszaka pedig ő tanít a Szerelem bölcsességére. De eljön az a pillanat, amikor a két dolog már nem folytatható együtt. Választanod kell.
.....
- Most felelj őszintén - szólalt meg végül, összeszedve bátorságát.
- Otthagynál-e mindent, amit addig tanultál, minden lehetőséget és minden titkot, amit a mágia világa kínál számodra, hogy együtt lehess életed férfijával?

Brida elfordította a tekintetét. Hegyek vették körül és erdők, odalent, a faluban pedig sorra gyúltak a fények. A kémények füstölögtek: a családok hamarosan asztalhoz ülnek, hogy együtt vacsorázzanak. Becsületesen dolgoznak, félik az Istent, segítik felebarátaikat.

És mindezt azért teszik, mert ismerik a szerelmet. Az életük egyszerű, mindent értenek, ami az Univerzumban történik, pedig soha nem hallottak még a Nap Hagyomànyáról vagy más hasonlóról.

- Én nem látok ellentmondást a keresésem és a boldogságom között - mondta.
- Válaszolj a kérdésemre - a Mágus egyenesen a szemébe nézett.
- Elhagynál-e mindent ezért az emberért?

Brida legszívesebben elsírta volna magát.
Ez nem csak egy kérdés volt, hanem döntés, a legnehezebb döntés az ember életében.
Sokat gondolkozott már ezen. Volt olyan időszak, amikor a világon semmi nem volt olyan fontos, mint önmaga.

Sok szerelme volt, mindegyikről azt hitte, hogy szereti, de mindig eljött az a pillanat, amikor a szerelem egyik percről a másikra elmúlt.
Az összes dolog közül, amit addig ismert, a szerelem volt a legbonyolultabb...

Nem nézett a Mágus szemébe. A falu füstölgő kéményeit figyelte. Az emberek az idők kezdete óta a szerelmen keresztül próbálják megérteni az Univerzumot.

- Elhagynálak - mondta végül.

A vele szemben ülő férfi soha nem értette, hogy mi zajlik az emberek szívében. Ismerte a hatalmat, a mágia misztériumait, de nem ismerte az embereket.

A haja ősz volt, bőre napbarnított, testét pedig jó karban tartotta a mindennapos hegymászás. Vonzó volt, szemében ott tükröződött a válaszokkal teli lelke, és ismételten csalódnia kellett a hétköznapi emberek érzelmeiben. A lány is csalódott önmagában, de hát nem hazudhatott.

- Nézz rám - mondta a Mágus.
Brida szégyellte magát, de ránézett.    - Igazat mondtál. Tanítani foglak."

/Paulo Coelho: Brida/