LélekTérKép

„Test és szellem a lélek ösztönhídján vívják meg ütközetüket. Újra és újra összecsapnak.  Néha a test foglyul ejti, étlen-szomjan befalazza a szellemet, s azt hiszi, megölte. A szellemnek azonban soha el nem vehető, egyetlen, utolsó és végül mindig diadalmaskodó fegyvere:  a halhatatlansága.” Szepes Mária : A VÖRÖS OROSZLÁN A metamorfózis során valami átalakul, valami új születik. Mögöttünk zárt ajtók, előttünk zárt ajtók és a köztes térben várakozva azt próbálgatjuk, vajon a kezünkben lévő kulcsok közül melyik illik a zárba. Agyunk kattogó fogaskerekeinek megálljt parancsolni nem könnyű... ez a várakozás egy magányos állapot, amelyben teljes a káosz és a sötétség. De egyszer csak a káoszból rend lesz, a sötétségből derengés, majd fény... és kinyílik egy újabb ajtó, amin keresztül beléphetünk a következő terembe... ez a beavatás útja.  Így lett A lélek ébredéséből,  -mely 2010-ben született-  LélekTérKép, vagyis 2020-ban bezáródik egy kapu...

 foto: Fáczányi Dóri Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. Ezernyi fúvó szél vagyok, A hó gyémántragyogása vagyok. Az érett magba zárt napsugár vagyok. Őszi eső vagyok. Ha nyugodt reggelen felébredsz, Az égre kelő madarak Fürge szárnycsapása vagyok. A csillagok éji fénye vagyok. Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. (Mary Frye)