LélekTérKép

"... felkért, hogy kövessem, mert egy ajándékot tartogat a számomra. Átsétáltunk az asramon, amíg egy épülethez nem értünk, ahol még nem jártam. Kinyitotta az ajtót és felvezetett a hátsó lépcsőn... átvezetett a tetőn egy kis toronyig, igazából egy kis minaretig, és egy újabb szűk lépcsősorra mutatott, ami a torony legtetejébe vezetett, és azt mondta: -Én most magadra hagylak. Menj fel a toronyba. Addig ne gyere le, amíg be nem fejezted. -Micsodát? -kérdeztem A férfi csak mosolygott, kezembe nyomott egy zseblámpát, hogy "egészben le tudjak jutni, amikor végeztem", meg egy összehajtogatott papírlapot, és elment. Felmásztam a torony tetejére. Az asram legmagasabb pontján álltam... a nap éppen lemenőben volt. Meleg szellő fújdogált. Kihajtogattam a papírlapot, amit a költő barátom nyomott a kezembe. Ez állt rajta nyomtatva: HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK: Az élet metaforái Isten instrukciói. - Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi nem áll közte...

"-Aki nem tud táncolni - mondotta -, imádkozni sem tud. Az angyaloknak van szájuk, de a beszéd adományától meg vannak fosztva;  táncukkal szólnak Istenhez. - Milyen névvel nevezitek az Istent? - tudakolta az abbé. - Az Istennek nincs neve - válaszolta a dervis.  - Névbe nem foglalható. A név börtön, Isten pedig szabad. - Mégis, ha szólni akartok hozzá, ha föltétlenül szükséges, akkor hogyan kiáltotok hozzá? - makacskodott az abbé. A dervis lehajtotta fejét, kis ideig gondolkozott, végül így válaszolt: - Azt mondom: Ó! Nem azt, hogy Allah, elég ennyi: Ó! Az abbé megdöbbent. - Igaza van...- mormolta magában. ....... - Milyen boldogok! - suttogta az abbé. - Hogy sugárzik az arcuk mögött az Isten arca!   Kérően megérintette vállamat:  - Légy szíves, kérdezd meg tőlük, milyen szabályok szerint él a rendjük? A legöregebbik dervis a térdére támasztotta a csibukját, úgy válaszolt: - A szegénység a legfőbb fogadalmunk, hogy ne legye...

Beavatás, lelkesedés, szabadság, újrakezdés, útnak indulás  Életem minden pillanatában bízom az isteni irányításban.  Szabad vagyok, szabad, örökké szabad. Őszinteség lakozik lényemben. A ló motívuma már az őskőkori barlangfestményeken is megtalálható. A mai lovak elődjei csapatokban éltek nyílt völgyekben és tágas sztyeppéken. A csapatban élő lovak között rangsor alakul ki, a vezérmén vagy a vezérkanca vezeti a csapatot, a többiek pedig követik őket. A lovak összes érzéküket használják, miközben megszemlélik környezetüket.  Természetüknél fogva szükségük van a levegőre, a fényre, a mozgásra, és a nyugalomra.  Gyors mozgásra való képességük sokszor megvédte őket a ragadozók támadásától.  Ha egy ló erőt adó állatként mutatkozik, pontosan meg kell figyelni, hogy milyen formában tűnik fel, mert csak így értelmezhető tökéletesen speciális üzenete. (lásd: igavonó, hidegvérű, nyugodt, finom szervezetű, idomításra, lovaglásra és versenyzésr...

A szellemi szeretet legfőbb öröme, hogy adhat. Ahogy a nap se nézi, hány rügy pattan ki fényére, mert saját tüzének extázisában él, úgy a szellemi szeretet is az éntelenség gyönyörében és szabadságában fürdik. Nem függ senkitől, s ugyanakkor tudja, hogy minden hozzá tartozik. Ha valaki a szellemi szeretet állapotát átéli, látja, hogy senki és semmi meg nem szerezhető,de el sem veszíthető. (...) Ez a legfőbb, a legteljesebb és a legboldogabb időtlen ölelés. (Müller Péter)

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.                                                                                                        Hamvas Béla

Hajkoronánk az erőt, a szabadságot, a szépséget és a teljesítményt jelképezi. (Gondoljunk csak a bibliai Sámsonra, aki elvesztette erejét, mikor haját levágták ) Közvetlenül az emberi méltósághoz, a hatalom lényegéhez kapcsolható. Legfelső, hetedik főcsakránk, a koronacsakra a fejtetőnkön helyezkedik el. Ezen a szinten szellemünk összekapcsolódik a felsőbb szellemiséggel, a földöntúli dimenziókkal.  A haj itt, az energiaközpont közelében nő.  Egyfajta antenna, amely a fizikai világot a spirituálissal hivatott összekötni.  Vénuszi minőséget is hordoz magában.  A haj állapota a szexuális, reproduktív erőt,a szaporodást, a nemi teljesítményt is jelképezi. Fontos tudni, hogy a hajam a saját életem irányítása feletti hatalmamat is tükrözi. Mit akarok az életemmel kezdeni? Úgy érzem, mások irányítják az életemet? A hatalom visszavételéhez szükséges erő és bátorság növeli szabadságérzetemet, és a hajam erősebb lesz. A haj az ember életőrömét is ...

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez.  A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!" Szepes Mária

                       Om Sat Chit Ananda ParabrahmaPurushothama Paramatma Sri Bhagavathi Sametha Sri Bhagavathe Namaha  Fordítása: Om – Isten hangja, a Világegyetem rezgése Sat – Az állandóan létező Univerzum, ami mindent áthat és formák világán túlmutat. Mi benne vagyunk az Univerzumban és ő mibennünk. Chit – Tiszta tudat, a Legfelsőbb Lélek. Ananda – Az örök boldogság, ami a Világegyetemnek a természete. A Legmagasabb Tudat természete. Parabrahma – A téren és időn túli Legfelsőbb Lény, legfelsőbb Szellem, Legfelsőbb Teremtő, Isten. Purushothama – Az a Legfelsőbb energia, ami irányítja az embert. Purusha – Lélek. Uthama – Legfelsőbb, Legfelsőbb Szellem. Paramatma – Legfőbb belső energia Sri Bhagavathi – Shakti – Istenanya, a Legfelsőbb női intelligencia. Legfelsőbb női erő. Sametha – Közösen, minden eszközzel. Sri Bhagavathe –A változatlan, az állandó Legfelsőbb férfi teremtő erő, Isten. Nama...

..." ha az örömöd attól függ,hogy valaki mit tesz,illetve mit nem tesz,akkor csapdába estél,mert azt nem tudod irányítani,hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek.De ha felfedezed,hogy az örömöd senki mástól nem függ,csak magadtól,akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot,ami lehetséges,és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja.A boldogságod attól  függ,hogy Te minek tulajdonítasz jelentőséget. Amikor olyan dolgokat szemlélsz,ami kellemetlen érzést kelt benned, máris te választod meg a körülményeket.Azt hiszed,hogy ez az egyetlen módja,hogy jól érezd magad,ha a körülmények jók.De mivel nem te irányítod a körülményeket,csapdában érzed magad. Az örömöd csak attól függ,hogy te mit választasz figyelmed forrásának! A legtöbb ember azt gondolja,hogy először meg kell találni a lehető legtökéletesebb helyet a világon,és akkor már nem lesz más dolga,csak az,hogy jól érezze magát. De ebben az a kiábrándító,hogy hamar rá kell jönniük,hogy a körülményeket nem tudják irányítani.Ezért a tanu...

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar.  Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba." A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abb...

                                                                          „ ...valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl,  noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. …  Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy.…  A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával...”  (Krámer György)

A jelen: mágikus idő. Minden, amit valaha éltél, tapasztaltál, ebben és százezer elmúlt életedben, vissza egészen az ősrobbanásig: MOST VAN. És amire vágysz, amit akarsz, amit tervezel, akivé lenni akarsz, minden eljövendő eszményed egészen az üdvözülésig: MOST VAN! A MOST: ablak az örökkévalósághoz. Aki erre ráébred: szabad lesz. Aki nem ébred rá, azt tehetetlenül vonszolja a múltja: életét lelki s testi "feltételes reflexei" irányítják. A múlt átírható. Ez a jelen mágiája. Amit itt és most megváltoztatsz, az a múltat is megváltoztatja. Nem magát a megtörtént eseményt, hanem a nyomasztó emlékét. Ez a "csírák" elégetése.  /Müller Péter/

"találd meg a bajok okát, a múltból eredő nyomasztó emlékeket, beléd ivódott mérgek forrását és szabadulj meg tőlük. Új tavasz előtt állsz..." / Müller Péter/