LélekTérKép

"Vigyázz! -figyelmeztetett a belső hang. - Vigyázz a nagy szavakkal! A részvétel kötelezettségekkel és áldozatokkal jár. Akkor már nem hivatkozhatsz többé  a hiányosságaidra! Akkor egy percre sem felejtheted el, hogy állandóan éberen őrködnöd kell, nehogy akár egyetlen lépést tegyél is az örök törvények ellenében. Az összes kísértés, amelynek eddig nem tudtál ellenállni, meg fog ismétlődni az életedben, és jaj neked, ha nem tudsz rajtuk felülkerekedni. Egyetlen halandó sem játszadozhat az isteni erőkkel. Soha nem használhatod fel a részvétel érdekében kapott képességeidet a saját céljaidra. Soha nem lehetnek személyes érzéseid, soha nem ítélheted meg a dolgokat személyes nézőpontból. Vigyázz, inkább éld tovább  személyes életed úgy, mint a többi ember, mintsem hogy résztvevőként vallj kudarcot. Figyelmeztettelek.  - Nem félek- válaszoltam. A személyes életemből annyira kiábrándultam, hogy nincsenek már személyes vágyaim. Azok után, amit átéltem és megtapasztaltam...

"...megint elborított a feladás érzése, de most nem engedtem teljesen elhatalmasodni. Egy részem, az a rész, amelyik emlékezett a perui eseményekre, nem adta fel. Átkerültem egy olyan zónába, amelyben puszta szemlélővé váltam, szenvtelen tanúvá, aki csak azért van ott, hogy megfigyelje a kibontakozó, sorsomat meghatározó drámát.    Mély lélegzetet vettem, megnéztem a környezetemet, vártam, és akkor, ugyanúgy, ahogy Peruban, valami változni kezdett. Minden erőfeszítés nélkül figyeltem, hogy a tudatom egyszer csak megnő, kitágul, magába ölel mindent, ami körülvesz, minden furcsán ismerőssé válik, amelyet régen elvesztettem.    Érzékeimet megrohanták a benyomások, amelyeket eddig észre sem vettem... Lenyűgöző szépséggel, fenségesen életre kelt körülöttem minden. A kövek és a fák tündöklő színekben ragyogtak, a rájuk eső fény sokszínű tükröződésekkel emelte ki a körvonalaikat, a repedéseket.  A párkányon jobbra tőlem magas fenyőfa állt, és szinte felrobbant...

"A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja. Az ördög azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz. Az angyal azt mondja: -Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz. A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták. Aztán az ördög folytatja: - Hadd segítsek neked. Az angyal pedig azt mondja: -Segítek neked. A fény harcosa ekkor megérti a különbséget.  A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek ...és elfogadja az angyal kezét."                                                                           /A fény harcosának kézikönyve

"A fény harcosa egy kapu előtt áll, melynek két oldalán egy-egy hatalmas oszlop van.  Az egyik a Félelem, a másik a Vágy oszlopa.  A harcos ránéz a Félelem oszlopára, és ezt a feliratot olvassa rajta:  "Ismeretlen és veszélyes világba lépsz be, ahol semmit sem ér, amit eddig tanultál."  A harcos ránéz a Vágy oszlopára, és ezt a feliratot olvassa rajta:  "Ismerős világból lépsz ki, otthagyod mindazt, amit szeretsz, és amiért annyit küzdöttél." A fény harcosa csak mosolyog, mert semmi sincs, ami elriaszthatná vagy magához láncolhatná. S mint aki tudja, mit akar, biztos léptekkel elindul a kapu felé, és belép rajta."                                                   /P.Coelho A fény harcosának kézikönyve/

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez.  A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!" Szepes Mária

A betegségek kialakulásának oka nem más, mint a test tartósan feszült állapota, amit az olyan érzések váltanak ki, mint a stressz, vagy a félelem.  (amikor az egység megbomlik, vagyis az egész/-ség/ helyett fél/-elem/ van jelen.) Érzelmeid tested minden sejtjére hatással vannak. Elme és test, mentális és fizikai tényezők, szétválaszthatatlanul összefonódnak. Stressz ellen cseresznyeszilva (Cherry Plum)                                                      Félelem ellen bohócvirág (Mimulus) Az emberek sokkal több félelmetes hitet táplálnak a betegségekkel kapcsolatban, mint amennyi pozitív hitük van az egészségről. Nem is csoda,ha azt a nagyfokú figyelmet nézzük, amit a világ ma a betegségeknek szentel -nap mint nap ezzel vagyunk körülvéve. Az orvostudomány fejlődése ellenére a betegségek száma egyre nő, ennek pedig a...

" - Még mindig félelem lakik benned? L. - Nem. Csak mindig sürgetőbbnek érzem, amit tenni kell. -Tudod-e, mi INDÍT el? Mondd ki, szolgám, hogy: "Vállalom". Az igaz szó felszáll az Ő színe elé, és mint erő száll vissza rád. A fogadalom ereje belőled indul. A fogadalom szava mag, amit az égbe vetnek el. És az terem, és visszahull rád sokszorosan. Lesz mit kiosztanod, szolgám! Istenbe vetett Hit." (20. beszélgetés, Lilivel. 126. old.)

"A Mindenható megfoghatatlan.Ti a forma rabjai vagytok. Nem tudtok elképzelni semmit, ami láthatatlan, kézzelfoghatatlan.  E törzs számára az élet, a létezés egyenlő a mozgással, a haladással, a változással. Eleven és holt időben gondolkodnak. Az emberek akkor holtak, amikor mérgesek, csalódottak, sajnálják magukat vagy félnek valamitől. A lélegzés nem azonos az élettel. Csupán azt jelzi a többieknek, hogy készen áll-e már a test az eltemettetésre vagy sem. Mindazonáltal nem minden lélegző ember létezik elevenen. Nem haszontalan megtapasztalni érzelmeket, a rossz lelkiállapotot sem, de épeszű ember nem erre vágyik. Amikor a lélek emberi testbe költözik, játszani kezd : megismeri a boldogságot, a szomorúságot, a féltékenységet, a hálát, és a többi érzést. Ám az embernek az a dolga, hogy okuljon tapasztalataiból és eldöntse, mi a fájdalmas és mi a kellemetlen számára. A testi gyógyítás csak akkor ér valamit, ha az emberek örök, néha megsebzett, vérző, fájó ...

"Higgyük el, hogy minden úgy jó, ahogy van. A válság kísérője a félelem.  Minden félelem eredete a halálfélelemből származik. Honnét ered a halálfélelem?  Ha nem ismered, akkor miért félsz tőle? A halálfélelem nem igazán a haláltól való félelem. A halálfélelem az élethez való ragaszkodás.  A halálfélelem félelem attól, hogy képtelen vagy élni.  Tudod, hogy elfogy az időd, te pedig még mindig vársz valamire. Előkészületek ezreit teszed meg, hogy aztán majd elkezdhesd élvezni az életet.  Te nem a haláltól félsz, hanem az élettől.  Ha a kényelmet, a megszokottat, a biztonságot választod, akkor nem az életet választod.  Az élet tökéletesen ismeretlen és bizonytalan jelenség."