LélekTérKép

"... felkért, hogy kövessem, mert egy ajándékot tartogat a számomra. Átsétáltunk az asramon, amíg egy épülethez nem értünk, ahol még nem jártam. Kinyitotta az ajtót és felvezetett a hátsó lépcsőn... átvezetett a tetőn egy kis toronyig, igazából egy kis minaretig, és egy újabb szűk lépcsősorra mutatott, ami a torony legtetejébe vezetett, és azt mondta: -Én most magadra hagylak. Menj fel a toronyba. Addig ne gyere le, amíg be nem fejezted. -Micsodát? -kérdeztem A férfi csak mosolygott, kezembe nyomott egy zseblámpát, hogy "egészben le tudjak jutni, amikor végeztem", meg egy összehajtogatott papírlapot, és elment. Felmásztam a torony tetejére. Az asram legmagasabb pontján álltam... a nap éppen lemenőben volt. Meleg szellő fújdogált. Kihajtogattam a papírlapot, amit a költő barátom nyomott a kezembe. Ez állt rajta nyomtatva: HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK: Az élet metaforái Isten instrukciói. - Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi nem áll közte...

"...mert a Lélek örök, nem ismeri a tér-idő korlátait, de az anyag sűrűségében könnyű ezt elfelejteni. Lemúria is az anyagban létezik, de még kristályszerű, finoman rezgő. Az emberek Lélektől való eltávolodása az, ami az anyagot és az anyagi tapasztalásokat elnehezíti. Éppen ezért kell szólnia a Lélek - dalnak. Tudták ezt az Őrzők és daloltak, akkor is, amikor látszólag nem volt kinek dalolni. Mint Siwa Templomában, és a sivatagban, ami ölelte. Alexander előtt oly régen nem indult már el Király ide, a beavatás útján. És Jézus után nem is jön több. De a Papnők és a Harcosok tudták, hogy a Lélek dalát őrizni és zengetni kell akkor is, amikor látszólag senki sem hallja. Mert a Lélek - dal is éppen úgy Végtelen, mint a Lélek.  Érinteni tud bárhol és bármikor. Meg tudja érinteni a Lelket itt és most, vagy ezer évekkel ezelőtt, vagy sok évvel később, a jövőben. Hallja a Lélek, amikor fényként pihen a csillagokban, és  hallja akkor is, amikor éppen poklot jár az, akiben test...

"A fény harcosa felismeri az intuíció fontosságát. Csata közben nincs idő gondolkodni az ellenség csapásain: a harcos csak az ösztöneire hagyatkozhat, és engedelmeskedik az őrangyalának.  Békeidőben pedig megfejti a jeleket, amelyeket Isten küld neki.  Az emberek azt mondják: - Őrült! Vagy ezt: - Álomvilágban él! Esetleg ezt: - Hogy hihet olyan dolgokban, amikben semmi logika nincs?  De a harcos tudja, hogy az intuíció Isten ábécéje,  és továbbra is hallgat a szél szavára, és beszélget a csillagokkal."

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”                                                               (Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)