LélekTérKép

"...mert a Lélek örök, nem ismeri a tér-idő korlátait, de az anyag sűrűségében könnyű ezt elfelejteni. Lemúria is az anyagban létezik, de még kristályszerű, finoman rezgő. Az emberek Lélektől való eltávolodása az, ami az anyagot és az anyagi tapasztalásokat elnehezíti. Éppen ezért kell szólnia a Lélek - dalnak. Tudták ezt az Őrzők és daloltak, akkor is, amikor látszólag nem volt kinek dalolni. Mint Siwa Templomában, és a sivatagban, ami ölelte. Alexander előtt oly régen nem indult már el Király ide, a beavatás útján. És Jézus után nem is jön több. De a Papnők és a Harcosok tudták, hogy a Lélek dalát őrizni és zengetni kell akkor is, amikor látszólag senki sem hallja. Mert a Lélek - dal is éppen úgy Végtelen, mint a Lélek.  Érinteni tud bárhol és bármikor. Meg tudja érinteni a Lelket itt és most, vagy ezer évekkel ezelőtt, vagy sok évvel később, a jövőben. Hallja a Lélek, amikor fényként pihen a csillagokban, és  hallja akkor is, amikor éppen poklot jár az, akiben test...

..."Látta Őt már régóta. Már azelőtt látta ezt a pillanatot, mielőtt a Férfi megszületett, látta mióta Lelke igent mondott erre a földi küldetésre a Világok közötti Térben, a Fény Angyalainak ölelésében. Látta és várta. Végtelen türelemmel, ahogyan csak a Sivatag Harcosa tud várni, az, akinek az idő nem létezik és akiben minden idősík együtt létezik... A Sivatagi Harcosban izzó tűz lángra lobbantotta a homokot, izzani kezdett a sivatag, és az izzásra válaszoltak a Harcosok. A mozdulatlan homokdűnék életre keltek, hullámoztak, ahogyan a Harcosok gyülekeztek, hogy együtt köszöntsék a pillanatot, mely kinyitotta a beavatás útját... Nem szóltak, de mégis beszéltek, szavak nélkül is értették egymást, hiszen már ősapáik is így beszéltek egymással... Közben a Templom zegzugos folyosói és falai is életre keltek, mint a homokdűnék. Sorban bukkantak elő a Papnők, akiknek látása felelt nővérük harmadik szemében fénylő arany lángra. A Papnők kezei összeértek, ahogy felsorakoztak nővérük ...