LélekTérKép

Amikor Buddháról beszélek, akkor a megszabadulás útmutatására gondolok, amely nem függ az időtől, új szemléletmódoktól, módszerektől. Valami egészen másról van szó. Mert minden  útmutatás mindig ugyanaz az útmutatás volt, van és marad, mert nem útmutatás. Nem függ az időtől. TE HOGY ÉRTED EL a megvilágosodást? Azáltal, hogy nem értem el semmit. Végre! Fel és le, jobbra és balra, előre és hátra mentem, mindig elérve valamit. De végül, teljességgel elégedetlenül és nyugtalanul, elcsendesedtem. És ami a legfontosabb: volt egy élő útmutatóm a megszabadulás felé. Máskülönben ki ébresztett volna rá, hogy amikor lent voltam és fent voltam, jobbra balra voltam, az nem Az volt? Ki? A tanítók nagyon örültek volna annak, hogy ide - oda megyek, mert ők ezt ismerik. A mester nem ismer kompromisszumot ebben a kérdésben. Annyira csendesnek kell lenned, hogy az még a csendes  "én"-t is megelőzi. Tehát ami a szükséges: szerencse és vágy a megszabadulásra. A szerencse ahhoz kell, hogy a...

Áldott, fénnyel teli Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak, Követőmnek! 

"A gonosz minden, ha fogékony vagy rá, és semmi, ha nem.  Ez a spirituális lét két szélső pólusa, Az út kezdete és vége. Köztük megannyi lépcsőfok található. "...ne álljatok ellent a gonosznak" - de hogyan? Meditáció - Ülj le minden nap, és találd meg magadban a csendet. Ebben a csendben béke honol, és nincsenek indulatok. Nincs gonosz, és nincs bosszúvágy vagy ítélkezésből fakadó megbotránkozás. Ha így teszel, a düh kezelése idővel természetessé válik számodra, akárcsak a többi más energiáé, és fokozatosan megszabadulsz a gonosz szorításából. Kontempláció (szemlélődés) -Elméd fokozatosan szerepet játszik abban, hogyan reagálsz a gonoszra: minél izgatotabb az előbbi, az utóbbi annál fenyegetőbbé válik. Minél inkább áldozatnak érzed magad, a rossz annál erőszakosabb lesz. Minél jobban félsz a gonosztól és minél inkább azt látod mindenben, annál több okod lesz a védekezésre. Az érzékelés azonban megváltoztatható. A valóságban a jó és a rossz folyamatos...

"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.  Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez,  vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.  Te nem nyitottál ajtót neki."                           Szepes Mária

"A derű belső békét, higgadtságot és szellemi nyugalmat nyújt. Ha derűs vagy, akkor önmagad lehetsz és ebben semmi és senki sem befolyásolhat vagy zavarhat meg. Ilyenkor olyan vagy, mint egy csendes, tiszta tó: elragadó és megnyugtató érzés melletted lenni. Nyugodt kisugárzásod reményt és bátorítást ad azoknak, akik aurádban tartózkodnak.  Tiszteletet és szimpátiát váltasz ki másokból, mivel mindenki megnyugszik melletted.  Ha eléred a derű és csendesség állapotát, akkor összekapcsolódsz a világegyetem magasabb erőivel, ahonnan isteni útmutatást kapsz, utad pedig sima és egyenes lesz."

" -Salamon, te tanító vagy?   -Hát persze, Sara. -De te nem beszélsz olyan dolgokról, amiről a rendes tanárok. -Valójában csak azokról a dolgokról beszélek, amikről te. Csak ha igazán érdeklődsz, és kérdéseket teszel fel, akkor van a válaszoknak valamiféle értéke. Azon információk sora, amelyeket kérdések nélkül adnak, csak elpocsékolt időt és energiát jelentenek. Sem a diáknak, sem a tanárnak nincs benne semmi öröme. Kérdeztél, de szavak nélkül. Kérdezni nem csak szavakkal lehet. -Ez így furán hangzik. Hogy kérdezhetsz bármit is anélkül, hogy beszélnél? -Úgy, hogy rágondolsz a kérdésre. Sok élőlény, és teremtmény társalog ily módon, szavak nélkül. Az ember az egyetlen, aki szavakat használ. De még ők is nagyrészt a gondolati úton történő ismeretáramlást használják. Látod Sara, én egy bööölcs öreg tanító vagyok, aki húúú de sok éve már megtanulta, hogy elvesztegetett idő egy tanulót úgy megpróbálni tanítani, hogy azt nem érdekli az, amit tanítani akarnak neki. -Szeretem e...

"Ne küzdj! Szeresd a csendet!  Ne akard kierőszakolni azokat a dolgokat, amelyeknek még nem jött el az ideje.  Légy éber kívánságaidat illetően, s ami tényleg fontos, az valóra válik idővel.  Ha az ember magát már kézben tudja tartani,  akkor környezete jelenségei alkalmazkodni fognak hozzá.  Úgy kell élned, hogy segíts másokon, mert végeredményben magadon segítesz.  Ily módon megnyílik a korlátlan fejlődés útja"