LélekTérKép

..."Az emberek és állatok hatalmas csoportja gyorsabb haladásra váltott. Most már nemcsak nappal hallgattak, de csönd honolt éjszaka is, amikor azelőtt összegyűltek a tűz körül, hogy beszélgessenek. De egy napon a karaván vezetője úgy döntött, hogy tüzet sem fognak rakni, nehogy a karaván magára vonja a figyelmet.   Az utazók most mindig körbeállították az állatokat, s középen aludtak, hogy az éjszaka hidege ellen valahogyan védekezzenek. A csapat köré fegyveres őrséget állított a vezető.   Az angol az egyik éjjel nem tudott aludni. Odahívta a fiút, s együtt elmentek sétálni a tábor körüli homokdűnékhez. Éppen telihold volt, és Santiago elmondta az angolnak egész történetét. Az angol figyelmét nagyon lekötötte, hogyan virágzott fel az üvegkereskedés, miután Santiago beállt oda dolgozni.  Ez a mozgatóereje mindennek - mondotta. - Az alkímiában Világléleknek hívják. Amikor valamit teljes szívünkből akarunk, akkor közelebb vagyunk a Világlélekhez. Ez min...

"Meg kell értenem a Smaragdtáblát? - akarta tudni a fiú.   - Talán, ha egy alkímiai laboratóriumban lennél, ez lenne a megfelelő pillanat, hogy kikutasd a Smaragdtábla megfejtésének legjobb módját. De te a sivatagban vagy. Elég tehát benne elmerülnöd. A sivatag ugyanolyan jól szolgálja a világ megértését, mint akármi más ezen a földön. Megértened sem kell: elég egy közönséges homokszem, és meglátod benne a Teremtés minden csodáját. - És hogyan merüljek el a sivatagban? - Hallgass a szívedre. Az mindent tud, mivel a Világlélekből jött, s egyszer majd oda fog visszatérni... - Miért kell hallgatnom a szívemre? -Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol. - És ha megcsalna? - Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez ...

      "...végül megjelent egy lány, aki nem feketében járt. Vállán korsót hozott, fejét fátyol borította, de az arca nem volt elfedve. Santiago odalépett hozzá, hogy az alkimista iránt érdeklődjék.      ... ekkor hirtelen úgy tűnt, hogy megtorpant az idő, és a fiú előtt mintha teljes valójában megjelent volna a Világlélek. Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a Szerelem, olyasvalami, ami régebbi, mint maguk az emberek és maga a sivatag, de ami mindig újból ugyan azzal az erővel jelenik meg, ha valahol két szempár, akárcsak itt, a kútnál, találkozik. Az ajkak végül a mosoly mellett döntöttek, s ez volt az a jel, amelyet  a fiú - bár nem tudott róla -  olyan régóta, egész életében várt, és a juhoknál, a könyvekben, az üvegek között meg a sivatag ...

"...mert a Lélek örök, nem ismeri a tér-idő korlátait, de az anyag sűrűségében könnyű ezt elfelejteni. Lemúria is az anyagban létezik, de még kristályszerű, finoman rezgő. Az emberek Lélektől való eltávolodása az, ami az anyagot és az anyagi tapasztalásokat elnehezíti. Éppen ezért kell szólnia a Lélek - dalnak. Tudták ezt az Őrzők és daloltak, akkor is, amikor látszólag nem volt kinek dalolni. Mint Siwa Templomában, és a sivatagban, ami ölelte. Alexander előtt oly régen nem indult már el Király ide, a beavatás útján. És Jézus után nem is jön több. De a Papnők és a Harcosok tudták, hogy a Lélek dalát őrizni és zengetni kell akkor is, amikor látszólag senki sem hallja. Mert a Lélek - dal is éppen úgy Végtelen, mint a Lélek.  Érinteni tud bárhol és bármikor. Meg tudja érinteni a Lelket itt és most, vagy ezer évekkel ezelőtt, vagy sok évvel később, a jövőben. Hallja a Lélek, amikor fényként pihen a csillagokban, és  hallja akkor is, amikor éppen poklot jár az, akiben test...

..."Látta Őt már régóta. Már azelőtt látta ezt a pillanatot, mielőtt a Férfi megszületett, látta mióta Lelke igent mondott erre a földi küldetésre a Világok közötti Térben, a Fény Angyalainak ölelésében. Látta és várta. Végtelen türelemmel, ahogyan csak a Sivatag Harcosa tud várni, az, akinek az idő nem létezik és akiben minden idősík együtt létezik... A Sivatagi Harcosban izzó tűz lángra lobbantotta a homokot, izzani kezdett a sivatag, és az izzásra válaszoltak a Harcosok. A mozdulatlan homokdűnék életre keltek, hullámoztak, ahogyan a Harcosok gyülekeztek, hogy együtt köszöntsék a pillanatot, mely kinyitotta a beavatás útját... Nem szóltak, de mégis beszéltek, szavak nélkül is értették egymást, hiszen már ősapáik is így beszéltek egymással... Közben a Templom zegzugos folyosói és falai is életre keltek, mint a homokdűnék. Sorban bukkantak elő a Papnők, akiknek látása felelt nővérük harmadik szemében fénylő arany lángra. A Papnők kezei összeértek, ahogy felsorakoztak nővérük ...