LélekTérKép

..."a fiú azonban a kincsre gondolt. Minél közelebb jutott álmához, annál bonyolultabbnak látszott minden. Már nem volt érvényes, amit az öreg király úgy nevezett: " a kezdők szerencséje".  Tudta, hogy most következik számára a kitartás és bátorság próbája a Személyes Történetéhez vezető úton. Ezért nem szabad sem sietnie, sem türelmetlennek lennie. Ha meggondolatlanul cselekedne, nem venné észre a jeleket, amelyekkel az Isten kijelölte az útját. " Isten kijelölte az utamat" - ismételte magában, meglepődvén saját gondolatain. A jeleket egészen idáig evilági dolgoknak tartotta. Mint amilyen az evés, az alvás, vagy a nekünk megfelelő munka és az igaz szerelem keresése. Eszébe sem jutott soha, hogy a jelek nyelvet alkotnak, amellyel az Isten megmutatja, mit kell tennie. "Csak ne légy türelmetlen -  bíztatta saját magát. - Egyél, amikor itt az evés ideje. És menj, amikor ideje indulni, ahogyan a tevehajcsár mondta." /Paulo Coelho: Az alkimista/ ...

Amikor egy kis jövevénnyel bővül a család, rendszerint nekünk szülőknek sok fejtörést okoz, hogy oldjuk meg, hogy a nagyobb testvér ne szenvedjen semmiben hiányt, ugyanannyi odafigyelés és szeretet vegye őt is körül az első perctől fogva. Még annak ellenére is előfordulhatnak féltékenységi jelenetek, ha együtt csinálunk mindent, bevonjuk őt is a teendőkbe. Óhatatlan, hogy mindig egyformán jusson mindenkinek a jóból, hisz a kicsi sok törődést igényel, a nagyobb testvér csak azt látja, hogy mindig a "kistesó" ( trónbitorló) van anya kezében, már megint őt ajnározza az egész család...Ilyenkor a nagyobb testvérek hajlamosak bevetni apró vagy akár nagyobb trükköket, amivel magukra vonják a figyelmet. Ez teljesen természetes, de saját magunk életét is megkönnyíthetjük, ha igénybe veszünk némi segítséget. Ilyen segítség például a Bach virágeszenciák, amit minden rizikó nélkül adhatunk gyermekünknek, és bizony saját magunknak is, hogy türelemmel, szeretettel, és odaadással tudjuk...

"Sorsunk nem magányos, hanem közösségi folyamat. A nagy társasjátékban mi csak  a saját szerepünket éljük, s képtelenek vagyunk megérteni, hogy ami velünk történik, az a többi ember története is! A karmák össze vannak kötve: ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek, s ilyenkor várni kell, mert késik az a pillanat, amit úgy hívunk:  egybeesés. Hogy ez mikor jön el, csakis isteni szemmel lehet látni: a Nagy Rendező szemével, akinek mindenki fontos, s mindenkiben látja az érlelődő folyamatokat. Ha türelmetlen vagy, elrontod az egészet! Rámenőséggel a sorsot nem lehet megerőszakolni. Itt nemcsak azokról a tettekről van szó, amelyeket valóban meglépsz, hanem azokról is, amelyek csak benned dúlnak- vágyak, remények, gondolatok. Ezeket nem lehet leplezni, mert sugárzik rólad: a lélek láthatatlan energia-szintjén össze vagyunk kötve. Ha valakire- akár csak gondolatban is kivetítjük vágyainkat, s ő még éretlen a telj...

"Időbe telik, amíg a csíra átfúrja magát a talajon, és virágzó növénnyé fejlődik. A növény életének mégis minden pillanata örömöt jelent annak, aki észreveszi benne a szépséget. Ugyanígy élvezd minden percét annak az időszaknak, amíg az álmaid valóra válnak. Lassíts, és legyél hálás, hiszen minden egyes lépéssel közelebb jutsz hozzá. Ahogy az álmaidat követve cselekszel, észreveszed valamennyi pillanatban a benne rejlő tanítást és szeretetet." (Türelem - Jophiel Arkangyal)

" A fény harcosa soha nem siet. Az idő úgy is neki dolgozik, ezért le tudja győzni türelmetlenségét, és ezáltal elkerüli a meggondolatlan cselekedeteket. Ha lassan jár, egyszer csak azt veszi észre, hogy léptei egyre biztosabbak. Tisztában van vele, hogy fontos pillanatok résztvevője az emberiség történelmében, és mielőtt megváltoztatja a világot, előbb önmagának kell megváltoznia. A forradalomnak időre van szüksége, amíg megérik. A harcos soha nem tépi le az éretlen gyümölcsöt."