LélekTérKép

" Létezik lelki szemét: a gondolatok malmában gyülemlik fel. Régi sebekből áll, amelyek már elmúltak és amelyekre nincs már szükség, valamint óvatosságból, ami a múltban fontos volt, de ma már semmire sem jó. A fény harcosának is vannak emlékei, de meg tudja különböztetni a hasznosat a haszontalantól: kidobja lelki szemetét. Egy társa azt mondja: - de hiszen ez is az életem része. Miért dobjak el csak úgy érzéseket, amelyek nyomot hagytak az életemben? A harcos ezen csak mosolyog. Nem próbál olyan dolgokat érezni, amik már elmúltak. Megváltozott, és azt akarja, hogy az érzelmei is kövessék a változásban. Mestere azt mondja, ha szomorúnak látja: "Nem az vagy, akinek most látszol. Ennél sokkal több vagy. Sokan elmentek - olyan indokokkal, melyeket soha nem fogunk megérteni-, de te itt maradtál. Miért vitt el Isten annyi embert, és miért hagyott itt téged? Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy te...

Ősz van, ismét! Rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak a hideg, sötét éjszakák. A természet is ruhát cserél, a mi ruhatárunk is változik, előkerülnek a meleg pulcsik a szekrények mélyéről ... fázunk reggel, fázunk este, búsan, merengve gondolunk vissza a langyos nyári estékre... Ilyenkor ősszel hajlamosak vagyunk szomorúvá válni. Valahogy óhatatlanul is eszünkbe jut az elmúlás. Ami persze nem feltétlenül rossz, mert mindennek megvan a helye és az ideje, még a szomorkodásnak, elmúlásnak is. Az őszi fáradtság és letargia ilyenkor gyakran hatalmába kerít minket. De fordítsuk meg a dolgokat, nézzünk mindent a pozitív oldaláról! Van-e szebb az őszi erdőnél? Vagy egy meleg szobából egy illatos, forró teát szürcsölgetve, párunkkal összebújva hallgatni a kopogó esőt? Vagy sétálni az erdőben, és gyönyörködni a lábunk alatt puhán elterülő színes avarszőnyegben? Vagy gesztenyét szedni séta közben... Annyi a szépség körülöttünk! Csak nyisd ki a szemed! Edward Bach virágai lágyan, tür...