LélekTérKép

„Test és szellem a lélek ösztönhídján vívják meg ütközetüket. Újra és újra összecsapnak.  Néha a test foglyul ejti, étlen-szomjan befalazza a szellemet, s azt hiszi, megölte. A szellemnek azonban soha el nem vehető, egyetlen, utolsó és végül mindig diadalmaskodó fegyvere:  a halhatatlansága.” Szepes Mária : A VÖRÖS OROSZLÁN A metamorfózis során valami átalakul, valami új születik. Mögöttünk zárt ajtók, előttünk zárt ajtók és a köztes térben várakozva azt próbálgatjuk, vajon a kezünkben lévő kulcsok közül melyik illik a zárba. Agyunk kattogó fogaskerekeinek megálljt parancsolni nem könnyű... ez a várakozás egy magányos állapot, amelyben teljes a káosz és a sötétség. De egyszer csak a káoszból rend lesz, a sötétségből derengés, majd fény... és kinyílik egy újabb ajtó, amin keresztül beléphetünk a következő terembe... ez a beavatás útja.  Így lett A lélek ébredéséből,  -mely 2010-ben született-  LélekTérKép, vagyis 2020-ban bezáródik egy kapu...

A szellemi szeretet legfőbb öröme, hogy adhat. Ahogy a nap se nézi, hány rügy pattan ki fényére, mert saját tüzének extázisában él, úgy a szellemi szeretet is az éntelenség gyönyörében és szabadságában fürdik. Nem függ senkitől, s ugyanakkor tudja, hogy minden hozzá tartozik. Ha valaki a szellemi szeretet állapotát átéli, látja, hogy senki és semmi meg nem szerezhető,de el sem veszíthető. (...) Ez a legfőbb, a legteljesebb és a legboldogabb időtlen ölelés. (Müller Péter)

“Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon.  Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt,  sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.” (Paulo Coelho: A portobellói boszorkány) A FÉNYADÁS HÉT TÖRVÉNYE: 1. Csak szabad létező adhat igazán. Hiszen a szeretet a szabadságból születik. Ha valaki kényszerből ad, az nem nevezhető igazán adásnak, az csak egy reakció valamilyen akcióra. 2. Minden adás ajándék. A viszonzásvárás megsemmisíti az adás lényegét, hiszen cserévé silányítja. 3. Minden adásban önmagamat adom. Az ember csak önmagát áraszthatja ki, csak önmagából adhat. 4. Minden önzetlen adásban a létem teljesedik ki. Csak az az enyém, amit odaadok. Hiszen amit az ember már oda tud adni, az már a belsejében megvan, amihez külsőleg ragaszkodik, azt még belsőleg nem birtokolja. 5. A folyamatos adás –az áradás. Minden egy...