A megfoghatatlan és a kézzelfogható

"A Mindenható megfoghatatlan.Ti a forma rabjai vagytok.

Nem tudtok elképzelni semmit, ami láthatatlan, kézzelfoghatatlan. 

E törzs számára az élet, a létezés egyenlő a mozgással, a haladással, a változással.

Eleven és holt időben gondolkodnak. Az emberek akkor holtak, amikor mérgesek,

csalódottak, sajnálják magukat vagy félnek valamitől. A lélegzés nem azonos az élettel.

Csupán azt jelzi a többieknek, hogy készen áll-e már a test az eltemettetésre vagy sem. Mindazonáltal nem minden lélegző ember létezik elevenen. Nem haszontalan megtapasztalni érzelmeket, a rossz lelkiállapotot sem, de épeszű ember nem erre vágyik. Amikor a lélek emberi testbe költözik, játszani kezd : megismeri a boldogságot, a szomorúságot, a féltékenységet, a hálát, és a többi érzést. Ám az embernek az a dolga, hogy okuljon tapasztalataiból és eldöntse, mi a fájdalmas és mi a kellemetlen számára. A testi gyógyítás csak akkor ér valamit, ha az emberek örök, néha megsebzett, vérző, fájó lelkének ápolásával párosul. A gyógyulás és a betegség egy pillanat eredménye. Az emberi test teljes egészében, minden sejtjében ép, egészséges, csupán egy pillanat kérdése, hogy valamelyik sejtben rendellenesség, zavar keletkezik. Aztán hónapok, talán évek telnek el, mire a tünetek jelentkeznek és diagnosztizálható lesz a betegség. A gyógyulás pedig ezzel éppen ellentétes folyamat. Ismét egy pillanat műve, hogy a hanyatlás folyamata egyszer csak megtorpanjon, és a szervezet erősödni kezdjen. Az Igazak szerint testünk nem véletlenül válik valamely betegség áldozatává, hiszen testi valóságunk csupán eszköz, amelyen keresztül az örökkévaló tudat kapcsolatot tart a személyes tudatunkkal. "  Marlo Morgan,Vidd hírét az Igazaknak