2010/10/29

Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyve

" Létezik lelki szemét: a gondolatok malmában gyülemlik fel.Régi sebekből áll,amelyek már elmúltak és amelyekre nincs már szükség,valamint óvatosságból,ami a múltban fontos volt,de ma már semmire sem jó.A fény harcosának is vannak emlékei,de meg tudja különböztetni a hasznosat a haszontalantól: kidobja lelki szemetét.
Egy társa azt mondja: -de hiszen ez is az életem része.Miért dobjak el csak úgy érzéseket,amelyek nyomot hagytak az életemben?
A harcos ezen csak mosolyog.Nem próbál olyan dolgokat érezni,amik már elmúltak.Megváltozott,és azt akarja,hogy az érzelmei is kövessék a változásban.Mestere azt mondja,ha szomorúnak látja:
"Nem az vagy,akinek most látszol.Ennél sokkal több vagy.Sokan elmentek-olyan indokokkal,melyeket soha nem fogunk megérteni-,de te itt maradtál.Miért vitt el Isten annyi embert,és miért hagyott itt téged?Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel.Nem bosszankodnak,nem sírnak,nem csinálnak semmit,csak várják,hogy teljen az idő.Elvesztették a reagálás képességét.Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."