LélekTükör - Belső Világod Visszhangja

"Gyertyák vagyunk... Gyertyák vagyunk,kiket a Teremtő gyújtott, Gyertyaként élünk a fényben,mit Ő nyújtott Dolgunk az életben,őrizni a lángot, Elűzni a sötét semmit,vigyázni e világot. Minden gyertya külön sorsot hordoz, Ez sercegve ég,amaz lobogva bolondoz,  Egyik gyertya vékony,és tömzsi lett a másik, De minden egyes gyertya csupán égve világít. Együtt szép és meleg csak a fényük, Délceg ragyogás,vagy szerény fény a létük Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek, Ők adják a meleg lelket a hideg égi éjnek. Ám eljő az idő,mikor testük görnyedve elfárad, Elfogynak,mint a viasz,létük végén járnak Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben, Örökre elpihen bennük a fény,halkan,csendben. De az örök fény nem pihen meg soha, Mert éled már az új gyertyák délceg sora. Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot, Értünk is fénybe borítjuk,az egész világot."

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez, sok-sok kép van benne , és millió fejezet, mely leírja az emberek életét , és megmutatja mennyit érünk, benne van, a születésünk,és az hogy meddig élünk. Leírja szomorúságunkat,vágyainkat, örömünket, megmondja,hogy ki lesz gazdag,és ki lesz szegény közülünk. Vérböl vannak a betüi, nem egy színes költemény, hisz az is benne van,hogy az élet milyen kökemény, kegyetlen és visszataszitó történetek sora, rablók,gyilkosok és elmebetegek kora. Egyik este arra jártam, és én is fellapoztam, sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam. Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese, mert szomorú volt a könyv,bánattal volt tele. Hátat forditottam hát el akartam indulni, de zajt hallotam, és muszáj voltam megfordulni. Kinyílt a könyv és egy sötét oldalt láttam, egyre világosabb lett, amint fölé álltam. Elolvastam lapjait,és megtöröltem arcomat, egy képet láttam magamról, és mellete a sorsomat. (ismeretlen szerző)

"A fény harcosa néha úgy érzi, hogy egyszerre két életet él. Az egyikben csupa olyan dolgot csinál, amit nem akar, olyan eszmékért harcol, amikben nem hisz. De van egy másik élete, amit olyankor él, amikor álmodik, olvas, vagy olyan emberekkel találkozik, akik úgy gondolkodnak, mint ő. A harcos hagyja, hogy két élete közeledjen egymáshoz." Van egy híd, ami összeköti azt, ami vagyok, azzal, ami szeretnék lenni" -gondolja. Álmai lassanként mindennapjai részévé válnak, mígnem egy napon arra ébred, hogy készen áll arra, hogy megvalósítsa vágyait. Akkor pedig nincs szüksége másra, mint egy kis merészségre. És a két élete egybeolvad."  /Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyve

" A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett. Ezen az úton kételkedni annyi, mint eszelőssé válni, megállni annyi, mint elbukni, visszahőkölni annyi, mint feneketlen mélységbe zuhanni. Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, ha végigolvasod és megérted, uralkodóvá vagy őrülté leszel. Ám tégy vele, amit akarsz -se megvetni, se elfelejteni nem fogod. Ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted, ha erős vagy, fegyverré válik kezedben, ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel. Ha azonban romlott vagy, akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned; éles tőrként hatol át lelkeden, s lelkiismereted a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg."

"Akárhol vagy, az mindig a kezdet. Ezért olyan csodálatos, olyan fiatal, olyan friss az élet.  Amint kezded azt gondolni, hogy valami elkészült, kezdesz halottá válni.  A tökéletesség a halál, ezért a tökéletességre törekvő emberek öngyilkosok.  Soha semmi sem tökéletes; nem lehet az, mert az élet örök.  Ezért sose feledd, hogy bárhol vagy, az mindig a kezdet. Akkor mindig gyermek maradsz.  És ez az élet művészete: szűz maradni, friss és fiatal maradni anélkül, hogy megrontana az élet, hogy megrontana a múlt, hogy megrontana a por, amely összegyűlik az utakon az utazás során. Ne feledd, minden pillanat egy új ajtót nyit ki. Semmi, ami valóban él, nem hal meg. Halad és halad - és halad tovább." (Osho)

"A harcos nem mindig tudja  megőrizni a hitét.Vannak pillanatok,amikor egyáltalán nem hisz semmiben.Ilyenkor megkérdezi a szívét: - megéri ennyit fáradozni? De a szíve nem felel. A fény harcosának egyedül kell döntenie. Ekkor elkezd gondolkodni,hátha talál valami példát. És eszébe jut,hogy Jézussal is hasonló történt. Hogy a maga teljességében tapasztalhassa meg az emberlétet."Múljék el tőlem e keserű pohár!"-mondta Jézus.Ő is elvesztette a lelkesedését és a bátorságát,de nem állt meg. A harcos sem adja fel.És ha elég kitartó,visszatér a hite."  (Paulo Coelho)

Kívánom Neked a csend szépségét,a napfény dicsőségét,a sötétség rejtelmét,a láng erejét,a víz hatalmát,a levegő zamatát, a föld roppant erejét, és a szeretetet,mely ott található minden dolgok gyökerében.Kívánom Neked az élet csodáját! Kívánok Neked mindent,ami csak jó,kiváltképp az újrakezdés képességét.Tanulj a szomorúságból és a hibákból! Azután indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok Neked bátorságot! Ez a bölcsője minden másnak. (Pam Brown)

                                                                          „ ...valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, valami, ami érzelmes és érzéki, közöl,  noha nem beszél, kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar, néha meghökkent, amikor a fizika törvényeit meghazudtolni látszik. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé irányul. …  Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy.…  A táncoló ember, amíg táncol, szabad, független, azonos önmagával...”  (Krámer György)

Engedd, hogy jöjjön a szél, engedd, hogy jöjjön a nap - mindent fogadj szívesen. Amint egyszer ráhangolódtál, hogy nyitott szívvel élj, sosem zárulsz be többé. De kell egy kis időt rászánnod. És neked kell elérned azt a nyitottságot, máskülönben újra bezárulsz. Amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy megtapasztalhasd a nyitottságot. Minél nyitottabb vagy, annál inkább*VAGY*.(Osho)

" Légy olyan hálás a létezésnek,amennyire csak lehetséges -apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért... a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden nap,amit kapunk: ajándék. Minél hálásabb leszel,annál kevesebbet panaszkodsz és ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot." ( Osho)