2011/11/27

Advent első vasárnapja



"Gyertyák vagyunk...
Gyertyák vagyunk,kiket a Teremtő gyújtott,
Gyertyaként élünk a fényben,mit Ő nyújtott
Dolgunk az életben,őrizni a lángot,
Elűzni a sötét semmit,vigyázni e világot.

Minden gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég,amaz lobogva bolondoz, 
Egyik gyertya vékony,és tömzsi lett a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt szép és meleg csak a fényük,
Délceg ragyogás,vagy szerény fény a létük
Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket a hideg égi éjnek.

Ám eljő az idő,mikor testük görnyedve elfárad,
Elfogynak,mint a viasz,létük végén járnak
Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,
Örökre elpihen bennük a fény,halkan,csendben.

De az örök fény nem pihen meg soha,
Mert éled már az új gyertyák délceg sora.
Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,
Értünk is fénybe borítjuk,az egész világot."