Advent első vasárnapja

"Gyertyák vagyunk...

Gyertyák vagyunk,kiket a Teremtő gyújtott,

Gyertyaként élünk a fényben,mit Ő nyújtott

Dolgunk az életben,őrizni a lángot,

Elűzni a sötét semmit,vigyázni e világot.

Minden gyertya külön sorsot hordoz,

Ez sercegve ég,amaz lobogva bolondoz, 

Egyik gyertya vékony,és tömzsi lett a másik,

De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt szép és meleg csak a fényük,

Délceg ragyogás,vagy szerény fény a létük

Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,

Ők adják a meleg lelket a hideg égi éjnek.

Ám eljő az idő,mikor testük görnyedve elfárad,

Elfogynak,mint a viasz,létük végén járnak

Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,

Örökre elpihen bennük a fény,halkan,csendben.

De az örök fény nem pihen meg soha,

Mert éled már az új gyertyák délceg sora.

Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,

Értünk is fénybe borítjuk,az egész világot."