Antoine De Saint-Exupéry, A kis herceg

"Mit jelent az,hogy "megszelídíteni"? Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

Kapcsolatokat teremteni? Úgy bizony...Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz meg százezer.De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalogatna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi.Tudod, milyen szomorú ez?De neked olyan szép arany hajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! 
Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... 

Légy szíves, szelídíts meg!- mondta,

Kész örömest... sok-sok türelem kell hozzá... először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... másnap visszajött a kis herceg.

Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz-mondta a róka. -Ha például délután négykor érkezel  majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...szükség van bizonyos szertartásokra is.

Mi az, hogy szertartás? -kérdezte a kis herceg. 

Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek. -mondta a róka. 
Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

Ó!- mondta a róka. -Sírnom kell majd. 

Te vagy a hibás-mondta a kis herceg. Én igazán nem akartam neked semmi rosszat.
Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

Igaz, igaz-mondta a róka... Mégis sírni fogsz! -mondta a kis herceg. Igaz, igaz- mondta a róka.

Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

De nyertem- mondta a róka. -A búza színe miatt... ajándékul elárulok neked egy titkot.

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az emberek elfelejtették ezt az igazságot, neked azonban nem szabad elfelejtened.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."