2010/05/17

Antoine De Saint-Exupéry, A kis herceg

"Mit jelent az,hogy "megszelídíteni"? Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
Kapcsolatokat teremteni? Úgy bizony...Te pillanatnyilag nem vagy számomra más,mint egy ugyanolyan kisfiú,mint a többi száz meg százezer.És szükségem sincs rád.Ahogyan neked sincs énrám.Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok,mint a többi száz meg százezer.De ha megszelídítesz,szükségünk lesz egymásra.Egyetlen leszel számomra a világon.És én is egyetlen leszek a te számodra...ha megszelídítesz,megfényesednék tőle az életem.Lépések neszét hallanám,amely az összes többi lépés neszétől különböznék.A tiéd,mint valami muzsika,előcsalogatna a lyukamból.Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret.Nincs a búzára semmi szükségem.Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi.Tudod,milyen szomorú ez?De neked olyan szép arany hajad van.Ha megszelídítesz,milyen nagyszerű lenne!Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék.És hogy szeretném a búzában a szél susogását... 
Légy szíves,szelídíts meg!-mondta,
Kész örömest...sok-sok türelem kell hozzá...először leülsz szép, tisztes távolba tőlem,úgy,ott a fűben.Én majd a szemem sarkából nézlek,te pedig nem szólsz semmit.A beszéd csak félreértések forrása.De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... másnap visszajött a kis herceg.
Jobb lett volna,ha ugyanabban az időben jössz-mondta a róka.-Ha például délután négykor érkezel  majd,én már háromkor elkezdek örülni.Minél előrébb halad az idő,annál boldogabb leszek.Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal;fölfedezem,milyen drága kincs a boldogság.De ha csak úgy,akármikor jössz,sosem fogom tudni,hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...szükség van bizonyos szertartásokra is.
Mi az ,hogy szertartás?-kérdezte a kis herceg. 
Az is olyasvalami,amit alaposan elfelejtettek.-mondta a róka. Attól lesz az egyik nap más,mint a másik,az egyik óra különböző a másiktól.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát.S amikor közeledett a búcsú órája:
Ó!- mondta a róka.-Sírnom kell majd. 
Te vagy a hibás-mondta a kis herceg.Én igazán nem akartam neked semmi rosszat.Te erősködtél,hogy szelídítselek meg.
Igaz,igaz-mondta a róka... Mégis sírni fogsz!-mondta a kis herceg. Igaz,igaz- mondta a róka.
Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
De nyertem-mondta a róka.-A búza színe miatt...ajándékul elárulok neked egy titkot.
Jól csak a szívével lát az ember.Ami igazán lényeges,az a szemnek láthatatlan. Az emberek elfelejtették ezt az igazságot.,neked azonban nem szabad elfelejtened.Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért,amit megszelídítettél."