A szeretet az egyetlen valóság

A mennyek országa a szellem -ego- énben van. Az emberek pedig házért, kocsiért, bicikliért, rádióért, stb. imádkoznak. Mindezek micsodák? Illúziók. Hogy értem, hogy illúziók? Azok a dolgok, amelyek az enyémek, minden jótól megfosztanak, mert így csak arra figyelek, ami az enyém.

De például a valóságban a világ összes kertjének minden virága az enyém! Látom őket, s azután a bennem lévő mennyek országában újra megtudom jeleníteni őket. Látom, szeretem, élvezem őket. Mint anyagi dolgok, egy idő után elenyésznek, mert a durva anyagi világ törvénye a gyors változás. Azonban, örökre megmaradnak a kincseim. Meglátok egy virágot, megszeretem. Behunyhatom a szemem, és ugyan nem materializálhatom, de szubsztancializálhatom magamban, és minden pillanatban, amikor csak akarom, előhívhatom a memóriámban.

Ki veheti ezt el tőlem? 

Tehát az embernek nem hiányozhat semmi, a hiány nem létezik -akkor pedig nincs ragaszkodás se, csak lelki szabadság!

Én semmit sem kérek! Nekem mindenem megvan, itt van bennem. Tudom.
Már megtaláltam. Minek kérnék valamit, amit már megtaláltam? 
Mondjuk inkább azt: "Köszönöm, hogy van nekem!"

( idézet Daskalostól)