Foto: Pinterest
... "mély lélegzetet vettem, megnéztem a környezetemet, vártam, és akkor, ugyanúgy, ahogy Peruban, valami változni kezdett. Minden erőfeszítés nélkül figyeltem, hogy a tudatom egyszer csak megnő, kitágul, magába ölel mindent, ami körülvesz, minden furcsán ismerőssé válik, mintha újra magamba fogadnám önmagam egy részét, amelyet régen elvesztettem. Érzékeimet megrohanták a benyomások, amelyeket eddig észre sem vettem. Fejem körül apró lepkék és más szárnyas rovarok röpködtek. Tücskök vagy talán szöcskék harsogták dalukat a fákról, a kövek közül. Észrevettem egy nagy madarat is, talán héja lehetett vagy bagoly, amely hangos kiáltással szárnyra kapott. Szárnyának minden egyes csapását hallottam, mintha lassítva repült volna el. Fölöttem az ezüstös hold, amely mostanáig segített előrehaladnom, már alacsonyan függött az égen. Felnéztem rá, és éreztem, hogy lényem még tovább tágul... már nem csak a holdat ölelte fel, hanem a Napot is... éreztem azt is, hogy mi van a talpam alatt,a földgolyó túlsó oldalán...mintha a felfokozódott szépérzékem rántott volna magával, azt éreztem, hogy az érzelmi világom is kitágul, a körülvevő világ minden dolgához szoros kapcsolat, mély szeretet fűz. A szívem táján mintha felfakadt, kiáradt volna valami, és minden kétséget kizáróan, biztosan tudtam, hogy otthon vagyok, itt részesülök gondoskodásban és -szinte el sem tudtam hinni- tökéletes védelemben... megértettem, egy magasabb cél érdekében része vagyok a mindenségnek. De ezek mellett megjelent és egyre növekedett a mély hála érzése is a kapcsolatért és a segítségért.Olyan volt ez, mintha valami isteni erő mindvégig mögöttem állt volna anélkül, hogy tudtam volna erről. Egy személyes kapcsolódási pontot éreztem meg, és ebből áradt ki ez a szeretet, az összetartozás érzése. Mi lehet ez? Amikor elemezni próbáltam, egyszerűen eltűnt mindenestül. Amikor azonban a szeretetre, a belső egyensúlyra, a hálára koncentráltam, újra megjelent. Mintha valami módon a hála zárta volna a kapcsolat áramkörét, és közelebb hozta volna a kapcsolódási pontot... okkal vagyunk ott, ahol vagyunk, részei vagyunk a Tervnek."
/James Redfield: A tizenkettedik felismerés A döntés órája /
