MáRá és az anyag sűrűsége



"...mert a Lélek örök, nem ismeri a tér-idő korlátait, de az anyag sűrűségében könnyű ezt elfelejteni. Lemúria is az anyagban létezik, de még kristályszerű, finoman rezgő.
Az emberek Lélektől való eltávolodása az, ami az anyagot és az anyagi tapasztalásokat elnehezíti. Éppen ezért kell szólnia a Lélek - dalnak. Tudták ezt az Őrzők és daloltak, akkor is, amikor látszólag nem volt kinek dalolni. Mint Siwa Templomában, és a sivatagban, ami ölelte. Alexander előtt oly régen nem indult már el Király ide, a beavatás útján. És Jézus után nem is jön több.
De a Papnők és a Harcosok tudták, hogy a Lélek dalát őrizni és zengetni kell akkor is, amikor látszólag senki sem hallja. Mert a Lélek - dal is éppen úgy Végtelen, mint a Lélek.
 Érinteni tud bárhol és bármikor. Meg tudja érinteni a Lelket itt és most, vagy ezer évekkel ezelőtt, vagy sok évvel később, a jövőben. Hallja a Lélek, amikor fényként pihen a csillagokban, és  hallja akkor is, amikor éppen poklot jár az, akiben testet öltött.
Ezért is kell testet öltenünk. Nekem és Jézusnak. Neki le kell ereszkednie csillag - otthonából az anyag sűrűjébe. És nekem is sűrűbb anyagi valóságra kell cserélnem Lemúria finoman rezgő Édenkertjét. Meg kell ezt tennünk azért, hogy a Lélek fényét megőrizzük akkor is, amikor az anyag durvasága félelmekkel vesz körül és az elmébe hív, a Lélek elfelejtésébe. Meg kell ezt tennünk, hogy minden lépésünkkel olyan hangosan áradjon az Őrzők Lélek - dala, hogy szóljon és ébresszen akkor is, amikor testünk már régen visszatért a Semmibe." (Veres Kriszta Az Amazigh Hercegnő)