2012/10/31

Várakozás

"Sorsunk nem magányos,hanem közösségi folyamat.A nagy társasjátékban mi csak  a saját szerepünket éljük, s képtelenek vagyunk megérteni,hogy ami velünk történik,az a többi ember története is!A karmák össze vannak kötve:ahhoz,hogy valami beteljesedjen,minden szereplőnek meg kell érnie rá.Néha mi maradunk le, néha a többiek,s ilyenkor várni kell,mert késik az a pillanat,amit úgy hívunk: egybeesés.
Hogy ez mikor jön el,csakis isteni szemmel lehet látni: a Nagy Rendező szemével,akinek mindenki fontos,
s mindenkiben látja az érlelődő folyamatokat.Ha türelmetlen vagy,elrontod az egészet! Rámenőséggel a sorsot nem lehet megerőszakolni.Itt nemcsak azokról a tettekről van szó,amelyeket valóban meglépsz,hanem azokról is,amelyek csak benned dúlnak- vágyak,remények,gondolatok.Ezeket nem lehet leplezni,mert sugárzik rólad: a lélek láthatatlan energia-szintjén össze vagyunk kötve.Ha valakire-akár csak gondolatban is kivetítjük vágyainkat,s ő még éretlen a teljesítésére : menekülni fog előlünk.Aki üldözi a beteljesülést,az elől menekülnek az éretlenek.Jól várakozni csak hittel lehet! Aki hittel várakozik,nem függ a jövőtől!A hit kulcsmondata: "jól tudja a ti mennyei Atyátok,mire van szükségetek!" Mi nem tudjuk.Tényleg nem tudjuk!Utólag visszanézve sokan tapasztalták: életüket az tette tönkre,hogy megkapták azt,amit foggal-körömmel kiharcoltak,kierőszakoltak maguknak!Mint minden mágia,az "esőcsinálás" is úgy működött,hogy a közösség imádkozott a sámánnal az esőért.Vágyát,óhaját,reménységét felküldte a láthatatlan szellemvilágba-s utána az egészről megfeledkezett! Vidáman táncolt,dalolt,élvezte az életét
.Ezt hívták a " vágy eleresztésének" Ekkor kezdett esni..." /Müller Péter,Jóskönyv/