2012/10/31

Várakozás

"Sorsunk nem magányos, hanem közösségi folyamat. A nagy társasjátékban mi csak  a saját szerepünket éljük, s képtelenek vagyunk megérteni, hogy ami velünk történik, az a többi ember története is! A karmák össze vannak kötve: ahhoz, hogy valami beteljesedjen, minden szereplőnek meg kell érnie rá. Néha mi maradunk le, néha a többiek, s ilyenkor várni kell, mert késik az a pillanat, amit úgy hívunk: egybeesés.
Hogy ez mikor jön el, csakis isteni szemmel lehet látni: a Nagy Rendező szemével, akinek mindenki fontos, s mindenkiben látja az érlelődő folyamatokat. Ha türelmetlen vagy, elrontod az egészet! Rámenőséggel a sorsot nem lehet megerőszakolni. Itt nemcsak azokról a tettekről van szó, amelyeket valóban meglépsz, hanem azokról is, amelyek csak benned dúlnak- vágyak, remények, gondolatok. Ezeket nem lehet leplezni, mert sugárzik rólad: a lélek láthatatlan energia-szintjén össze vagyunk kötve. Ha valakire- akár csak gondolatban is kivetítjük vágyainkat, s ő még éretlen a teljesítésére : menekülni fog előlünk. Aki üldözi a beteljesülést, az elől menekülnek az éretlenek. Jól várakozni csak hittel lehet! Aki hittel várakozik, nem függ a jövőtől!
A hit kulcsmondata: "jól tudja a ti mennyei Atyátok,mire van szükségetek!" Mi nem tudjuk. Tényleg nem tudjuk! Utólag visszanézve sokan tapasztalták: életüket az tette tönkre, hogy megkapták azt, amit foggal-körömmel kiharcoltak, kierőszakoltak maguknak! Mint minden mágia, az "esőcsinálás" is úgy működött, hogy a közösség imádkozott a sámánnal az esőért. Vágyát, óhaját, reménységét felküldte a láthatatlan szellemvilágba- és utána az egészről megfeledkezett!
Vidáman táncolt, dalolt, élvezte az életét.
Ezt hívták a " vágy eleresztésének" Ekkor kezdett esni..."
                                                                                                           /Müller Péter,Jóskönyv/