Isten kijelöli az utat

..."a fiú azonban a kincsre gondolt. Minél közelebb jutott álmához, annál bonyolultabbnak látszott minden. Már nem volt érvényes, amit az öreg király úgy nevezett: " a kezdők szerencséje". 
Tudta, hogy most következik számára a kitartás és bátorság próbája a Személyes Történetéhez vezető úton. Ezért nem szabad sem sietnie, sem türelmetlennek lennie. Ha meggondolatlanul cselekedne, nem venné észre a jeleket, amelyekkel az Isten kijelölte az útját.
" Isten kijelölte az utamat" - ismételte magában, meglepődvén saját gondolatain. A jeleket egészen idáig evilági dolgoknak tartotta. Mint amilyen az evés, az alvás, vagy a nekünk megfelelő munka és az igaz szerelem keresése. Eszébe sem jutott soha, hogy a jelek nyelvet alkotnak, amellyel az Isten megmutatja, mit kell tennie.
"Csak ne légy türelmetlen -  bíztatta saját magát. - Egyél, amikor itt az evés ideje. És menj, amikor ideje indulni, ahogyan a tevehajcsár mondta."
/Paulo Coelho: Az alkimista/