2011/03/03

Spontán cselekedet...

"Aki önfeledten él,(spontánul),az még a balszerencsét is könnyen veszi, s hamar elhárítja.Nem esik kétségbe,sőt,lehet,hogy azt gondolja:"Ez még jó lesz valamire!",s erőt merít belőle.De ha siránkozol a veszteségen,beletapadsz a bajba!Igaz valód elveszíthetetlen,megölhetetlen-senki nem tudja elvenni tőled.
Ha benső Napod szüntelenül világít:nincs okod aggodalomra!
Senkire se hallgass,csak saját erőforrásodra.Az ember igaz természete isteni és erős!Légy hű önmagadhoz! 
Az ember akkor tesz legtöbbet jövőjéért,ha nem is gondol rá
 -ha úgy éli meg a jelen pillanatot,hogy az az Egész!


Ezekből a teljes odaadással megoldott jelen percekből áll majd össze a jövendőd-szinte önmagától.
Ha előre sandítasz,figyelmedet s erődet ellopod a jelentől:
gondatlanul vetsz,s ezért aratásod is szánalmas lesz.Aki önző módon előre-hátra sandít,szorong,s reménykedik,aki egóját követi,annak hiányzik tetteiből az Ég akarata s áldása.Szabadulj meg a rossz szokásoktól,az ambíciótól,az "éngörcstől",légy spontán,és találd meg igazi lényed hangját." 
/Müller Péter Jóskönyv/