Salamon beavató meséi
-Hát persze, Sara.
-De te nem beszélsz olyan dolgokról, amiről a rendes tanárok.
-Valójában csak azokról a dolgokról beszélek, amikről te. Csak ha igazán érdeklődsz, és kérdéseket teszel fel, akkor van a válaszoknak valamiféle értéke. Azon információk sora, amelyeket kérdések nélkül adnak, csak elpocsékolt időt és energiát jelentenek. Sem a diáknak, sem a tanárnak nincs benne semmi öröme. Kérdeztél, de szavak nélkül. Kérdezni nem csak szavakkal lehet.
-Ez így furán hangzik. Hogy kérdezhetsz bármit is anélkül, hogy beszélnél?
-Úgy, hogy rágondolsz a kérdésre. Sok élőlény, és teremtmény társalog ily módon, szavak nélkül. Az ember az egyetlen, aki szavakat használ. De még ők is nagyrészt a gondolati úton történő ismeretáramlást használják.
Látod Sara, én egy bööölcs öreg tanító vagyok, aki húúú de sok éve már megtanulta, hogy elvesztegetett idő egy tanulót úgy megpróbálni tanítani, hogy azt nem érdekli az, amit tanítani akarnak neki.
-Szeretem ezt a bolond madarat -gondolta.
-Én is szeretlek Sara -válaszolta a madár.
Sara elvörösödött, mert elfelejtette, hogy Salamon hallja a gondolatait."
" A felnőttek már nem élvezik, ha csöndben lehetnek.... Te még hallod a gondolataidat? "
(Esther és Jerry Hicks/ Salamon beavató meséi)
