2011/08/28

Lélektárs


"Kellene az életemben egy ember,legalább egyetlen ember,akinél nem kényszerülök önvédelemre.
Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni.Akit beengedek magamba:ez vagyok,minden jóval,rosszal,nemes és szennyes gondolattal együtt.És ez az egyetlen ember az,akit valóban szeretek.
Ha igaz az,hogy a szeretetben a kettő egy lesz,és egymásba ölelkezik,akkor ott nem lehetnek magántitkok,hozzáférhetetlen sebek,és főleg levegőtlen,gennyes sebek nem lehetnek,mert nem tudnak egymással összeforrni.Összeforrni csak a tisztaság tud,
ezt még a sebészek is tudják,mert még a testünk is így működik.
Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan,hogy az legyen,mert az ember nem az." 
( Müller Péter: Örömkönyv)