Paulo Coelho, A fény harcosának kézikönyve
" A fény harcosai fölismerik egymást a tekintetükről.
Köztünk vannak, részt vesznek az életünkben,
és ők is üres kézzel jöttek a világra, akárcsak a többi ember.
Sokszor gyávák. Nem mindig cselekszenek helyesen.
A harcosok ostobaságok miatt szenvednek, jelentéktelen dolgokon aggódnak,
és úgy érzik, képtelenek fejlődni.
Néha nem tartják magukat méltónak az áldásra és a csodára.
Gyakran kérdezgetik maguktól, hogy mit keresnek ezen a földön.
Sokszor úgy érzik, hogy nincs értelme az életüknek.
Éppen ezért a fény harcosai. Mert hibáznak. Mert kérdeznek.
Mert keresik az élet értelmét. És bizonyára meg is találják.
A harcos álmából ébredezik.
Azt gondolja : -Nem tudom, mit kezdjek ezzel a fénnyel, amely fejlődésre hív.
De a fény nem hagyja el. A fény harcosa azt gondolja:
- Olyan dolgokon is változtatnom kell majd, amiken nem akarok.
- Olyan dolgokon is változtatnom kell majd, amiken nem akarok.
A fény továbbra is mellette marad, hiszen az akarat számára üres szó.
Ekkor a harcos szeme és szíve szép lassan hozzászokik a fényhez.
Már nem fél, és hajlandó elfogadni a Személyes Történetét,
akkor is, ha rengeteg kockázattal jár. A harcos sokáig aludt.
Természetes, hogy csak lassacskán ébred fel."
Természetes, hogy csak lassacskán ébred fel."
