...amikor a lángok egybe olvadnak...



"Néha előfordul, hogy az emberek megkérdeznek, vajon én, Spyros Sathi (vagyis Daskalos) tartom-e az előadásaimat, én gyógyítok-e, vagy Yohannan atya? Nos, az adott pillanatban mindkettő én vagyok. Később aztán, amikor már újra csak önmagam vagyok, Spyros Sathi, tudatában vagyok, hogy nem vagyok Yohannan. Nem tudom, értitek-e?"
"Hadd mondjak egy hasonlatot, talán az követhetőbb lesz! Tegyük fel, hogy egy kis gyertya vagyok, akinek alig pislákol a lángocskája. Yohannan hozzám képest egy óriási gyertya, hatalmas fényességgel. Mindkettőnk teljesen különböző módon ég. De ha saját kis gyertyácskámat a hatalmas nagy gyertya mellé állítom, és a két lángot összeérintem, a két fény egybeolvad. Ilyenkor a kis gyertya is elmondhatja magáról: Én vagyok a nagy láng! De abban a pillanatban, hogy kis gyertyácskámat eltávolítom a hatalmas méretű gyertya mellől, újra csak pislákolni fog a fényem. Vegyétek észre, hogy a kis lángocska úgy válik eggyé, úgy olvad össze a naggyal, hogy eközben nem veszíti el önállóságát, aprócska láng mivoltát. Olyan összhang ez, ami nem jár az egyéniség megszünésével."

(Kyriacos C. Markides: Lángoló szív. A Ciprusi Mágus misztériuma, 201.old.)